2020. szeptember 22-26.
Bethlen Téri Színház
A fesztivál
Kilencedik alkalommal rendezi meg a Közép-Európa Táncszínház a Nemzetközi Monotánc Fesztivált, melynek ismét a Bethlen Téri Színház ad otthont.
Az eredetileg tervezett májusi időpont helyett a fesztiválra 2020. szeptember 22. és 26. közt kerül sor.
Monotánc
A monotánc elnevezést a monodrámák ihletésére és mintájára alkották meg. Azokat az előadásokat sorolják ebbe a körbe, amelyek alkotóik személyes vallomásait dolgozzák fel. A monotánc azonban nem (feltétlenül) azonos a szólótánccal, így nem kizárólag szóló-előadások tartoznak a meghívott előadások körébe. Az idei előadások némelyikében a szólótáncos mellé zenész társ(ak) csatlakoznak, s van, ahol a szóló egy másik jelen lévő figura viszonylatában bontakozik ki.
Fesztiválunk programja már számtalanszor változott – s nem ígérhetjük, hogy a következő napokban nem áll be újabb változás.
A biennáléra a hazai alkotó-előadók mellé – mint például Feledi János, Gergye Krisztián, Ujvári Milán, Raubinek Lili vagy Stern Lili – eredetileg külföldi művészek is meghívást kaptak. A korábbi tervek szerint így egy-egy szólóval érkezett volna a szlovák Eva Urbanova, a lengyel Hygin Delimat, SuJeong Kim és JuBin Kim Koreából, de képviseltette volna magát a Nagyvárad Táncegyüttes négy tagja is.
Most éppen azon dolgozunk, hogy a külföldi művészek eljuthassanak a fesztiválra. Kérjük, az aktuális programot ellenőrizze itt és a honlapunkon, illetve érdeklődjön munkatársainknál.
A fesztivál keretében egy-egy napon bemutatkoznak a Bethlen Téri Színház Ambíció tehetségprogramjában lehetőséget kapott alkotók, illetve az Imre Zoltán Program keretében létrejött több szóló is látható lesz.
A 9. Monotánc Fesztivál programját táncfilm összeállítások, táncfotó kiállítás és szakmai workshopok színesítik.
Változás! Friss programunk:
2020. szeptember 22. kedd
19:00
Kiállítás megnyitó:
Dusa Gábor: monománia 1.1
Tőkés Imola: Tánc-képző-(3)D-és
19:30
Dabóczi Dávid: Több, mint Én (előadó: Deák Orsolya)
2020. szeptember 23. szerda
19:00
Újvári Milán: SHOW
20:30
Jubin Kim (KR): Saedarim (táncfilm vetítés)
2020. szeptember 24. csütörtök
19:00
Raubinek Lili: Kelly
20:30
Kelemen Patrik: Celesztin
SuJeong Kim (KR): Querencia (táncfilm-vetítés)
2020. szeptember 26. szombat
18:30
Hámor József: Buddhakert (előadó: Aradi Zsolt), a színház előterében
19:00
Gergye Krisztián: Levitáció
20:30
Gergye Krisztián: Gravitáció (előadó: Feledi János)
Dabóczi Dávid: Több, mint Én (20')
Az ember életének jelentős részét azzal tölti, hogy folyamatosan próbál alkalmazkodni változó környezetéhez és az őt körülvevő emberekhez. Ez az idomulás nem mindig történik zökkenőmentesen, hiszen félelmeink vagy egoista hozzáállásunk gyakran beleszól tetteinkbe. Miért félünk az újtól? Beleszólunk-e környezetünk és társaságunk alakulásába annak érdekében, hogy jobb emberekké válljunk? Miért akarunk megfelelni ahelyett, hogy önmagunkat adnánk? Miért rettegnek sokan és választják a magányt? Az emberi faj egyik legalapvetőbb ösztöne a szocializálódás és mégis életünk egyik legnagyobb problémája és félelme a magány. Ezekkel a kérdéskörökkel foglalkozik az előadás.
Alkotó: Dabóczi Dávid
Előadó: Deák Orsolya
Fény: Fogarasi Zoltán
Külön köszönet: Szögi Csaba, Mádi László, Horváth Adrienn, Bethlen Téri Színház stábja
Dabóczi Dávid Erdélyben kezdte tanulmányait a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán, majd Az András Lóránt Társulatnál eltöltött két év munka után 2018-ben felvételt nyert a Közép-Európa Táncszínház társulatához. Munkáját a hétköznapi mozdulatok egyszerűsége és a tánc összetett technikalitása közötti keresgélés és ötvözési vágy vezéreli.
Deák Orsolya hat éves korától 9 éven keresztül a társastánc világában aktivált kimagasló eredményekkel. Erdélyben, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán szerzett diplomát, majd Az András Lóránt Társulat tagja volt a 2014-es alapítástól egészen 2018-ig. Azóta szabadúszóként tevékenykedik Magyarországon és Romániában. A társastánc és a kortárs irányzatok kötetlen formáinak közti keresgélés jellemzi munkásságát
Újvári Milán: SHOW (45')
„Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.”
Mark Twain
KÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit a dolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.
Újvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek fölhasználásával beszél olyan, a korunk társadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipuláció és az átlátszatlanság.
Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?
Újvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc, a pantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenis húz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunk tulajdonképpen.
Előadó: Újvári Milán
Dramaturg: Laboda Kornél
Zene: Fancsikai Péter
Fény: Vida Zoltán
Díszlet és Jelmez: Kiss Julcsi
Fotó és videó: Várnagy Kristóf
Koreográfus: Újvári Milán
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával jött létre.
www.milanujvari.com/#/show
www.facebook.com/milanujvariofficial
Jubin Kim (KR): Saedarim (20')
A saedarim a koreai sámánista szertartás egy része, mely során a beteg ártó lelkét megtisztítják.
Jubin Kim a JBK Company művészeti igazgatója. Koreai kultúrán és tradicionális táncon alapuló kortárs táncműveket hoz létre. Az ACT spanyol fesztiválon megnyerte az ACT-BAD díjat, nemzetközileg ismertek munkái (New York, Bulgária, Spanyolország, stb.).
Alkotó és előadó: Jubin Kim
Producer: Sin Ae Park
Fény: ByungGu Kim
Díszlet: Yong Min Kwak
Videó: Jude Chun
Raubinek Lili: Kelly (40')
Kelly harsány, egocentrikus és magába zárkózó személyiség.
Szereti a nőket meg a férfiakat is.
Egyetlen értéke a hűség. Gyűlöli az állatokat és mindemellett elszánt harcot folytat az esőerdőkért.
Szeret hazudni és tud is.
Visszahúzódó élete végén a Nyugvópont Szociális Otthonban hal meg. Fiatalon egy viharos szerelmi csalódás vezeti öngyilkosságba.
Életműve befejezetlen.
Talán már mindannyiunk fejében megfordult, hogy valaki más szeretne lenni, mint aki, akár csak napokra vagy órákra. Például Leonardo DiCaprio a The Beach című filmből vagy Scooby-Doo, vagy azzá a lánnyá válni az osztályból, aki tanulás nélkül is ötös volt, vagy Harry herceggé, vagy simán akármilyen királylánnyá, halott idézővé, fiatalabbá, vagy nem létezővé. Kelly ezeken a változásokon gyúrja át magát és próbál helyet teremteni magában a szerepek számára, és addig nyúzni őket, amíg elvesztik szerep mivoltukat.
Alkotó/előadó: Raubinek Lili
Zene: Kelemen Patrik
Világítás: Dézsi Kata
Szakmai konzulens: Boda Tibor
Mentor: Molnár Csaba
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával jött létre.
“Raubinek Lili számomra a hazai kortárs tánc újonnan felkent szent őrültje, és mi sem bizonyítja ezt jobban Kelly című tánc performanszánál, amely egy excentrikus, ám magába zárkózó többnemű személyiség átalakulásait, különböző arcait villantja fel.” Artner Szilvia Sisso
12 éves kortól ajánlott.
Kelemen Patrik: Celesztin – égi tünemény (32')
Celesztin az égre emeli a tekinteteket: fény, sugárzás, angyalok és kozmosz; legyek, repülők, sárkányok, földönkívüli idegenek: éteri testek mind. Látható-láthatatlanok, a Magas Mennyek lakói. Felhő-villám, elektromos vihar. Bioelektromos kisülések. Sugár és Pászma.
A darab megkísérli a táncot önálló, autonóm jelenségként kezelni melyhez az előadó testét biztosítja. Megszállás és megszállottság ez; kísérlet a tánc anyagba írására: létemulzió, megkövült tánc-borostánykő.
Ehhez az emberi képzelet égbeli figuráit hívja segítségül. Fantasztikus lények fantasztikus tulajdonságai táplálják a képzeletbeli testet, mely a táncost képek és asszociációk gazdag tárházává változtatja. Az előadás a tánc újraértelmezésére invitálja a nézőt: milyen új asszociációkkal közelítsünk felé és vajon a tánc mivel közelít majd felénk?
Koncept/kreáció/performansz: Kelemen Patrik
Fényterv: Dézsi Kata
Mentor: Gál Eszter
Partnerek: SÍN Kulturális Központ, MU Színház, DeFiguranten, Műhely Alapítvány, Philadelphia Dance Projects, NKA
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programjának támogatásával jött létre.
K. P. (1992, Budapest), jelenleg Budapesten élő szub-harmincas táncművész és alkotó. Tanulmányait Budapesten, Salzburgban és Brüsszelben végezte. Előadóként és alkotóként is tevékeny. Az alkotói munka mellett különös figyelmet szentel az improvizációs technológiák kutatásának. Jelenleg futó munkái egyszerre elgondolkodtatóak és érzékiek – a tánc poétikus asszociáció-teremtő erejét és a kontent-kontext kölcsönhatását vizsgálják.
SuJeong Kim (KR): Querencia (20')
Remélem, hogy az előadás lehetőséget nyújt arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mely döntésünkre, választásunkra, mely életterületre összpontosítsunk ahhoz, hogy minél közelebb kerüljünk saját magunkhoz.
Elfoglalt, átlagos életet élő emberek létrehozzák a saját, korlátok nélküli terüket, ahol feltöltődnek testileg, lelkileg. Kis vessző a túlélésért. Ahol az én saját gyógyulásom kezdődik. A saját odúm
Alkotó és előadó: SuJeong Kim
“Sokkoló és megindító!
Hiánytalan, magasszintű készségeket és kifejező erőt mutate munka, koreográfia. Egy filozófiai probléma tánca, mely a modern emberek egzisztenciális problémáival foglalkozik.”
(Manjoo Lee, koreai tánckritikus)
Gergye Krisztián: Levitáció (53')
Gergye Krisztián Társulata és a Kőszegi Várszínház közös produkciója
Budapesti premier a Monotáncfesztivál keretében
Rendező, koreográfus, előadó: Gergye Krisztián
Vetítés: Diena László
Jelmez: Béres Móni
Produkciós vezető: Gáspár Anna
A vetítésben Gergye Krisztián akvarelljei kerültek felhasználásra.
Támogatók: Kőszegi Várszínház, EMMI, NKA
Az akasztás, a történelem során számtalanszor alkalmazott kivégzési módszer, amely egyfajta “színházi” jelenet. A gyilkolás színháza, melyet rettentő csodálattal bámult a nép. Az éppen aktuális hatalom, mégis miféle abszurd szcénát volt képes generálni, hogy igazságot szolgáltathasson. Persze csak viszonylagos igazságok léteznek, de a gyilkolás vagy a halál maga nem lehet viszonylagos. A kivégzés, a nép szeme láttára történő “színház”, bár nem a legnemesebb fajta, a halált emeli a porondra, mégsem tiszteli azt.
A nézők a rettenet látványához tapadva mozdulatképtelenné válnak, vagy épp bosszúvágyuk elégül ki, míg a hatalom elrettentő példázattal él, az igazság nevében, vagy a hatalom megtartásáért. Mivel ezek a kivégzettek, nyilván bűnösnek ítéltettek, levitációban ábrázolt tetemük valamiként a bűnüket is átértékelte. Bűnösökből áldozatokká váltak inkább, s mintha Istenhez fordulnának utolsó gesztusukkal. A tetem súlytalanságának illúziója által, mintha a lélek válna láthatóvá, amint épp a túlvilágra távozik. Gergye Krisztián akasztásokról készült dokumentumfotók alapján, számos akvarellt készített, amelyekről a kötelet, mint a halál okát kihagyta. Így az akasztott testek jelenléte felül értékelődött, mondhatni költőivé vált a jelenség, és a testek levitálni kezdtek.
A levitáció olyan jelenség, amely folyton lenyűgözi az emberiséget. Egy olyan kiemelt, vágyott, irigyelt és rettegett állapot, amely a transzcendencia bizonyítékaként gyökerestül felforgatja racionális gondolkodásunkat, amitől óhatatlanul tudatunkba ömlik létezésünk korlátoltsága, emberi mivoltunk kicsinysége és kicsinyessége, emberi hatalmunk korlátozottsága. A levitáció jelenségét csodaként értelmezzük, miszerint értelmezhetetlen számunkra. Mindenkori hatalmi hierarchiában elfoglalt pozíciónk tudatából keresünk rá magyarázatokat. Boszorkányság vagy mágia, varázslat vagy angyali üdvözlet, az ördög vagy Isten megtestesülése, vagy puszta csalás, szemfényvesztés. A büntetés, kivégzés utáni halott test levitációjának gondolata, beidézi a feltámadás gondolatát és a halál utáni büntethetetlenség, vagyis a csoda büntethetetlenségének helyzetét is. Miként a levegőből, úgy a halálból sem visszarángatható az ember. Így lesz igazán zavarba ejtő ez a képzet.
“Gergye ezúttal kivégzésre hívja nézőit: … plakátigazságok helyett időkön és tereken áthatoló, lazán összehurkolt asszociációs láncot prezentál, a nézőre bízva, hogy abból mire rezonál, miben ismer magára. … bohóc és filozófus, katona és bűvész, pap és vásári kikiáltó lesz a sűrű szövésű estén. Újabb és újabb maszkokat ölt, szerepeket próbál ki és fel, miközben gigantikus Rorschach-teszt folyik, áramlik a háta mögött.”
(Jászay Tamás -revizoronline.com)
Gergye Krisztián: Gravitáció (előadó: Feledi János) (45')
Bemutató
Feledi János személyére és alkatára készülő szóló, Gergye Krisztián Levitáció című előadásának pandant darabja. A két monotánc önmagában is működő, önállóalkotás, A monotánc fesztivál keretében, egy estén belül bemutatva, egymásra reflektálva, egymás kontextusát is megteremtik.
A gravitáció, mint emocionális és fizikai jelenség kerül terítékre, színpadra emelve a kiszolgáltatott ember archetípusát.
A gravitáció, egyfajta vágyteljesítő szóló, egy groteszk táncelőadás, amely a gravitáció legyőzésére törekvő ember tragikus szerencsétlenkedésének, önirónikus megfogalmazása. Tekinthető paródiának, illetve a földtől elrugaszkodás képtelenségébe való beletörődésnek, mert amíg az elrugaszkodás, a szárnyalás, az elszállás iranti vágyunk létezik, akár a legnyomorultabb élethelyzetekbe is belesodorva magunkat élünk, addig megadni magunkat a gravitációnak, maga a halál, a földbe olvadás békéje.
Alkotó: Gergye Krisztián
Előadó: Feledi János
Jelmez: Henez Mariann, Matisz Gábor
Fény: Hepkó Miklós
Szervező
- Fesztiváligazgató: Szögi Csaba
- Ötletgazda: Énekes István
- Művészeti Munkatárs: Mádi László
- Programszervező: Razsovich Zsófia
- Nemzetközi kapcsolatok: Petrányi Barna
- Koordináció: Éberhardt Klára
- Sajtó. kommunikáció, marketing: Meszes Tímea, Farkas Kristóf
- Technika: Fogarasi Zoltán, Váradi András
- Web, jegy: Prokop Ádám
- Grafika: Somogyi Absa
- Fesztiválfotó: Dusa Gábor
- Pályázati menedzser: Medvegy Andrea
- Operatív menedzser: Dr. Váczi László
Támogatók, partnerek
Együttműködő partnerek:
Támogatók:
- Nemzeti Kulturális Alap
- Emberi Erőforrások Minisztériuma
- Erzsébetváros Önkormányzata
- Budapest Főváros Önkormányzata
- Star City Hotel
- Tánckritika
Sajtó
2020.08.31. Funzine, ajánló
2020.09.14. Papageno, ajánló
2020.09.20. FesztiválPortál, ajánló
2020.09.25. Artnews, ajánló
2020.09.30. Török Ákos: Bál, bál, maszkabál, Tánckritika
2020.09.28. M5 Librettó, interjú Feledi Jánossal
2020.10.01. Su Jeong Kim szólója kapta a Monodíjat, Artnews
2020.10.09. Szoboszlai Annamária: Társas monokultúra kesztyűben és zacsiban, Színház.net
Archívum
I. Monotánc Fesztivál – 2005 • II. Monotánc Fesztivál – 2006 • III. Monotánc Fesztivál – 2008 • IV. Monotánc Fesztivál – 2010
V. Monotánc Fesztivál – 2012 • VI. Monotánc Fesztivál – 2014 • VII. Monotánc Fesztivál – 2016 • VIII. Monotánc Fesztivál – 2018