VI. Monotánc Fesztivál, 2014

2014. május 7-8-9-10.
Bethlen Téri Színház

A fesztivál

Hatodik alkalommal rendezi meg a Közép-Európa Táncszínház a Nemzetközi Monotánc Fesztivál biennálét, idén ismét a VII. kerületi Bethlen Téri Színházban, május 7. és 10. között. Négy este alatt összesen 14 szólótánc produkció várja a közönséget az elmúlt évek kínálatából válogatva.

A fesztiválra ez alkalommal is a neves hazai alkotó-előadók – Bajnay Beáta, Gergye Krisztián, Hargitai Mariann, Juhász Kata, Lengyel Katali, Maday Tímea Kinga, Mádi László, Mikó Dávid Béla – mellé egy-egy külföldi táncművészt is meghívtak. A nyitónapon a lengyel Hygin Delimat, azt követően a szlovák Tomas Danielis, a harmadik napon pedig a litván Vilte Svarplyte lesz a vendég. Az utolsó napon a bolgár Jivko Jeliazkov magyar koprodukcióban készült multimédiás táncelőadása látható.

Az idei fesztivál programját is színesíti a TranzDanz – Jövőtánc a Bethlen kávézójában. A táncosok társa minden alkalommal egy-egy neves zenész: Ladjánszki Márta Varga Zsolttal, Bora Gábor Tettemanti Tamással, Zambrzycki Ádám pedig Kertész Endrével improvizál.

A fesztivál első napján Dusa Gábor Monománia című fotókiállítása nyílik a Bethlen Galériában.

Monotánc

A monotánc elnevezést a monodrámák ihletésére és mintájára alkottuk. Azokat az előadásokat soroljuk ebbe a körbe, amelyek alkotóik személyes vallomásait dolgozzák fel. A monotánc azonban nem (feltétlenül) azonos a szólótánccal, így nem kizárólag szóló-előadások tartoznak a meghívott előadások körébe. Az idei előadások több mint felében a szólótáncos mellé zenész társ(ak) csatlakoznak, s van, ahol a szóló egy másik jelen lévő figura viszonylatában bontakozik ki.

2005-ben Énekes István, a fesztivál ötletgazdája e sorokkal indította útjára a programot:
“A XXI. század elején már tudjuk, a technika szinte mindenre képes. Ha nem ma, hát majd holnap. Naiv ember, aki bármin meglepődik. A technika szülte szenzáció azonban holnapra szertefoszlik. Az értékek zűrzavarában a biztos támpontok egyike már évezredek óta az Egyszál Ember maga. Szellemi és fizikai teljesítményével, önként vállalt kitárulkozásával. A Monotánc Fesztivál felmutat néhányat ezekből a megfellebbezhetetlen értékű szellemi és fizikai teljesítményekből. A legkiválóbb kortárs táncművészek szóló – vagy majdnem szóló – produkcióiból. Szeretnénk, ha a Fesztivál évről évre a bátor emberek gyülekezete lenne, a mindig újat akaróké, akik nem rejtőzködni, hanem épp ellenkezőleg, kitörni akarnak.”

Műsor

Sajtó

Szervezők

Stáb

Támogatók, partnerek

2014. május 7. szerda

19.00 Hygin Delimat (Lengyelország/Ausztria): Creatures
19.30 Dusa Gábor Monománia című fotókiállításának megnyitója – megnyitja: Szögi Csaba, fesztiváligazgató
20.00 Gergye Krisztián: Aukció (bemutató)
21.00 Bajnay Beáta és a Sobre Fuego zenekar (Bethlen kávézó)

2014. május 8. csütörtök

19.00 Tomas Danielis (Szlovákia/Ausztria): On the Red Lawn
20.00 Tranz Danz: Jövőtánc – Ladjánszki Márta (tánc) és Varga Zsolt (szaxofon)
21.00 Juhász Kata: Szoborrá avatom

2014. május 9. péntek

19.00 Maday Tímea Kinga – Hámor József: Egy rózsa hangjai (Gangaray Dance Company)
20.00 Tranz Danz: Jövőtánc – Bora Gábor (tánc) és Tettemanti Tamás (fúvós)
21.00 Vilte Svarplyte (Litvánia/Ausztria) – Jianan Qu (Kína): Sadface
21.30 Mikó Dávid Béla: Scorporus

2014. május 10. szombat

19.00 Hargitai Mariann – Jivko Jeliazkov (Bulgária): Monocrossing (Közép-Európa Táncszínház – Derida Dance Company)
20.00 Tranz Danz: Jövőtánc – Zambrzycki Ádám (tánc) és Kertész Endre (cselló)
21.00 Mádi László: Egy Fáról
21.30 Lengyel Katalin: Dancing Graffiti (BANDART Productions)

Hygin Delimat (Lengyelország/Ausztria): Creatures

A Creatures című darab a modern ember ókori és a prehisztorikus nyomait keresi. A tudatalatti azon rétegeit szeretné bemutatni, amelyek befolyásolják mindennapi viselkedésünket. A testet különböző állapotokba helyezi a darab folyamán, amely egy folyamatosan átalakuló térképpé válik.

Támogatók: INTPA, Pro Progressione, Beyond Fronta, EACEA

Koreográfia/Előadó: Hygin Delimat
Hang: Hannes Kerschbaumer
Díszlet és fény: Hygin Delimat, Hannes Kerschbaumer

Hygin Delimat

Torunban született, Lengyelországban. Az elmúlt években olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Matjaz Faric, Robert Clar, Georg Blaschke és még sokan mások. A szófiai Derida Dance Centerben, a linzi Anton Bruckner Univerity-n is tanít. A sokoldalú művész többek között fotográfiával és webdesignnal is foglalkozik.

Monománia - Dusa Gábor fotókiállítás megnyitója

Megpróbáltad valaha is egyedül kitölteni a teret?

Dusa Gábor fotóművész 1990-ben kezdte pályáját. Jelenleg szabadúszóként színházi és táncfotográfiákat készít, illetve külsősként több lapnak fényképez. 1993-tól képei rendszeresen szerepelnek a Sajtófotó kiállításokon, 2008-tól a Bethlen Galéria művészeti vezetője.

“A jó (tánc)fotó emlékeztet, és emlékezni tanít. Úgy állítja meg az időt, hogy magában hordozza, felidézi és felmutatja a mozdulatot: az előző és a soron következő pillanatot, percet, órát, s bizonyos, kegyelmi esetekben a napot, évet, évtizedet. Ábrázolja a mostot, a jelent, mely – természetből adódóan – mindig múlttá lesz.”
(Halász Tamás)

Gergye Krisztián: Aukció (bemutató)

festészet – tánc – képrombolás

A kortárs táncművészet, és az ahhoz szorosan kötődő színházi gondolkodás, a kortárs képzőművészettel, azon belül pedig a festészettel kerül diskurzusba.

Az előadás egy olyan, önmagában is érvényes, táncként és színházi jelenlétként értelmezhető fizikai tevékenységet helyez a figyelem középpontjába, amelynek további, végső célja egy képzőművészeti alkotás megvalósítása, ami élő képzőművészeti gesztussorként értelmezi a színpadi cselekményt.

Gergye Krisztián művészetére leginkább a képzőművészeti gondolkodásmód jellemző. Schiele, Bacon és Freud hommázsai jelentős előadásai voltak a magyarországi táncszcénának. Gergye nem tetszelegni vágyik a képzőművészi titulusban, pusztán az alkotás képzőművészeti irányú gesztusát emeli színpadra, hogy a táncművészet ne egy absztrakció mögé elbújó, bárhogyan értelmezhető gesztussor maradjon, hanem annak absztrakciója a képben magában legyen tetten érhető.

Az előadás során keletkező képzőművészeti alkotást az előadás végeztével azonnal „kiállításra“ és „eladásra“ bocsátjuk egy aukció keretében. Az aukció tétjét az adja, hogy azon késznek kikiáltottkép, amelyek nem talál gazdára azonnal megsemmisítődik. Ez a képromboló gesztus, a művészet iránti esetleges érdektelenségre adott azonnali reakcióként, a mű jelenben kifejtett hatását érzékelteti, illetve a jelenben feleslegesnek, haszontalannak ítélt művészet megsemmisülésének tragédiájával felhívjuk a figyelmet a néző, a művészetet „fogyasztó“ befogadó jelenlétének felelősségére.

Rendező, koreográfus, előadó: Gergye Krisztián
Szakmai konzulens: Trifusz Péter
Jelmez: Béres Móni
Smink, maszk: Károlyi Balázs
Díszlet: Kicska Miklós
Produkciós vezető: Trifonov Dóra
Produkciós asszisztens: Kékesi Miklós
Támogatók: EMMI, NKA

Bajnay Beáta és a Sobre Fuego zenekar

Fesztiválnyitó party a Bethlen kávézóban

Mi a flamenco? Vizuális zene? Akusztikus tánc? Tűz-mágia? A fájdalom elengedésének jógája? Mindez együtt. Több és kevesebb, mint művészet. Élni tanít és érezni. Megedzi az akaratot és megnemesíti a szívet. Sobre Fuego: a belső tűz megébresztése.

A Sobre Fuego zenekar kortárs flamenco-t játszik. Előadásukban bátran elegyítik a tradicionális műfaji elemeket saját ötleteikkel. Műsoruk a zene és tánc jelen idejű találkozása.

Sobre Fuego flamenco formáció
Bajnay Beáta – tánc
Jorge Díez Aragón – ének, cajón, gitár
Oravecz Péter – gitár

Koreográfus: Bajnay Beáta
Zeneszerzők: Oravecz Péter, Camarón de la Isla, Juan Gómez Chicuelo

Tomas Danielis (Szlovákia/Ausztria): On the Red Lawn

Az “On the Red Lawn” című szólót a “Pokol” inspirálta az “Isteni színjátékból”. Dante pokolbéli látogatását olvasva felkeltették a koreográfus érdeklődését azok az emberek, akikkel a Pokolban találkozott, és azok a döntések, amelyeket ezek az emberek hoztak, a mögötte rejlő motiváció és elégedetlenség. Ez arra ösztönözte, hogy tánca megkérdőjelezze a saját életét, a döntéseit, azt ahogy látja az életet és annak céljait- mint például a mélyen benne lakozó szeretetet az otthona iránt. Lehetséges-e tudni, hogy merre tart az ember és hogy mi lett volna ha másképpen dönt egy-egy helyzetben?

Koreográfia és tánc: Tomas Danielis
Videó: Stefan Schmid
Díszlet és kosztüm: Stefan Roehrle
Zene: Jean Baptiste Lully, Georg Friedrich Haendel, Nicola Porpora
Koreogréfus asszisztens: Aline Sanchez Rodriguez
Technikai igazgató: Thomas Bergner

Tomas Danielis

Ausztriában és Dániában élő szlovák táncművész. Érdekli a mozgás és a fények valamint a videómúvészet kapcsolata. A Granhoj dans-nál és az Achim Freyer-nél dolgozik, de korábban többek között Grazban és Rijekában is tevékenykedett. Tanít Brüsszelben, Berlinben és más helyeken is. Számos elismerésben volt már része, mint pl. A legjobb koreográfiáért járó díj a lengyelországi Színművészeti Fesztiválon 2009-ben.

www.tomasdanielis.com

Támogatók: INTPA, Pro Progressione, Beyond Fronta, EACEA

TranzDanz: Jövőtánc

Nincsenek látványos világítási effektusok, sem díszletek, jelmezek. a strukturált egyedi produkciók a nézők között, „testközelben”, a helyszín sajátos adottságait kihasználva (site-specific) születnek. A Jövőtánc az „őstánc”, az élő-zene és -tánc interakciója és újrafelfedezése igényével jött létre, de egyben a (kortárs) művészet demokratizálásának és demisztifikálásának gesztusa is.

A kortárs művészet alapvetően a városokban koncentrálódó, követhetetlen sebességgel gyarapodó információ és ismeretanyag bázisán működő civilizáció „output-ja”, a változás megragadója és befolyásolója, de a művészet – általában – az élet önálló, megkülönböztethető formájává válva elkülönül annak egyéb megnyilvánulásaitól. A művészet önmaga különösségére, speciális infrastrukturális igényeire hivatkozva létrehozta templomait, amelyeket jelenlétével felszentelve szinte szakrális terekké formált a társadalmi tudatban. Ezekre a helyekre bejutni különleges megtiszteltetés, ünnep, a hétköznapok gyakorlatias, szürke és fantáziátlan világából kilépve, a létezés egy magasabb, értékesebb szintjén való ideiglenes tartózkodás lehetősége. Ezzel, mind a közvetítő helyek, mind a művészek általi gyakorlattal a művészet még jobban elkülönül referenciális környezetétől, elzárja magát attól a közegtől, ami létrehozta és legalizálja: a társadalomtól. A művészettel és a művészetben való létezés nem arisztokratikus kiváltság, nem az időből kiszakadó, magasztos ünnepi pillanat, hanem a társadalom minden tagja számára természetes állapot kell legyen! A Jövőtánc ennek a lehetőségét kínálja fel.

A Jövőtánc sorozat előadásain a táncos társa esténként egy-egy neves hazai zenész.

A Jövőtánc az “őstánc”, az élő-zene és -tánc interakciójának és újrafelfedezésének színtere.

A sorozat ötletgazdája és szerkesztője: Kovács Gerzson Péter

Május 8. csütörtök
Ladjánszki Márta (tánc) és Varga Zsolt (szaxofon)

Május 9. péntek
Bora Gábor (tánc) és Tettemanti Tamás (fúvós)

Május 10. szombat
Zambrzycki Ádám (tánc) és Kertész Endre (cselló)

A Jövőtánc előadásai a Bethlen Téri Színház Kávézójában, minden nap este 8-kor kezdődnek.
A program ingyenes!

www.tranzdanz.hu

Juhász Kata: Szoborrá avatom

tánc – koncert – installáció

Juhász Kata koreográfus Szoborrá avatom (That’s alright with me) című előadását a nagyszerű zeneszerző-csellista Márkos Albert és a román dramaturg Gina Serbănescu társulásában a Jardin d’Europe program és az NKA támogatásával hozta létre.

Az előadás installáció, koncert és tánc-performansz egyszerre. Látlelet a közösség és a hatalom, a propaganda és a hitvallás viszonyrendszeréről.

Színpadképét Jeff Koons Statuary című sorozata ihlette. A Juhász Kata által használt „szobrok” ready made-ként térbeli kompozícióba rendezve installációt hoznak létre, hogy megjelenítsenek ezáltal egy szimbólumrendszert, egyben egy energiarendszer háromszögelési pontjait, amely manapság élettérül szolgál.

Mindegyik szimbólum egy-egy attitűdre utal, amely jellemző a társadalomra, míg a konstellációjuk egy olyan viszonyrendszert képvisel, amiben az előadóknak –táncosnak és zenészeknek- mozogniuk és játszaniuk kell, miközben megfogalmazzák saját viszonyukat egymáshoz és a közönséghez.

A szoborállítás is állítás. Mint ilyen: lehet igaz és lehet hamis. Ennek megfelelően állhat a szobor helyettünk és állhat közénk.
A szoborállítás is egyfajta állítás. Affirmáció. Nyilvános formájában leginkább az eskü műfajával rokon. Igazsága olykor megkérdőjeleződik. Ez hatással van a nyilvánosságot adó közösség életére.
A szobor ebben az értelemben médium. Egy olyan médium, amelynek társadalmi szerepe mellett esztétikuma van. Ragyogása olyan, mint a szirének éneke.
A szobor bálvány. Eszköz az ideológia avatott és avatatlan szakmunkásainak kezében. Lehet fából, vasból és lehet karikából.
A szobor legméltóbb helye egy gépkocsi orrán van.
Egy kilométerkő egy helyet jelöl, egy szobor irányt mutat.

Koreográfia, tánc: Juhász Kata
Cselló: Kertész Endre
Bőgő: Ajtai Péter
Zeneszerző: Márkos Albert
Dramaturgia: Gina Serbănescu
Konzultáns: Lóky Tamás

Támogatók: NKA, EMMI (NEFMI), SÍN Kulturális Központ, Műhely Alapítvány, 4Culture Association, Jardin d’Europe, Aulea Alapítvány
Külön köszönet Hajdú Andrásnak és Komenczy Norbertnek

Juhász Kata
táncművész, koreográfus és pilates oktató

Táncosként a Vígszínház musicaljeiben kezdte pályafutását, majd 1998-2006 között szólistája volt a Frenák Pál Társulatnak. 1993 óta végez oktatói munkát: tanít pilatest, kortárstáncot és táncanatómiát különböző iskolákban, színházakban Magyarországon és külföldön egyaránt. 2005-ben Leszták Tiborral és Fejes Ádámmal a MU Terminált, 2006-ban pedig megalapította saját társulatát. Emellett jelenleg modern tánctanára a Győri Tánc-és Képzőművészeti Szakközépiskolának, valamint tapasztalatokkal rendelkezik mentálisan sérült és testi fogyatékkal élők okításában is.

Maday Tímea Kinga – Hámor József: Egy rózsa hangjai

”Elmesélné bimbózását, virágzását, halálát: egy táptalaját vesztett virág sanyarú és egyben gyönyörű életét. Segítene újra felbecsülni a mulandó szépségét, mely ezen az estén értékesebb évek alatt felépített, társadalmilag elismert eredményeknél. A megszokás és a biztonság egyhangú nyugalmánál.”
(Petrova Miroljuba)

Hámor József, Imre Zoltán-díjas koreográfus, a számos hazai és külföldi szakmai sikereket elért Maday Tímea Kinga számára készítette első egész estés szólómunkáját.

A szóló az érzelmekre kíván hatni. A Hámor- Maday páros a zeneiségét kihasználva és ezt fókuszban tartva egy olyan estet hoztak létre, melyben egy adott mozgásanyag különböző harmóniáit és mondanivalóit keresik, mindig más és más szóló hangszerek és előadók közreműködésével.

Előadó: Maday Tímea Kinga
Zenész: Döbrösi Laura
Koreográfus: Hámor József

Maday Tímea Kinga – Fülöp Viktor-ösztöndíjas táncművész-koreográfus, jelenleg a Gangaray Dance Company táncosa és koreográfusa. 2002-től tanult és dolgozott a P.A.R.T.S.-nál (Performing Arts Research and Training Studio), részt vett David Hernandez, Anne Teresa De Keersmaeker, a Rosas Company projektjeiben, tagja volt a Hofesh Shechter Dance Companynak és dolgozott a Cirque du Soleil ‘Zaia’ című előadásán is.

Hámor József – Harangozó Gyula és Imre Zoltán-díjas táncművész-koreográfus, 2004-ben megalapította saját együttesét, a Gangaray Dance Companyt, aminek mai napig a művészeti vezetője. Pályája során megfordult többek között a Magyar Fesztivál Balettnél, tagja volt Frenák Pál Társulatának, 2005-ben pedig a meginduló MU terminálnak lett szakmai vezetője Dolgozott többek között a Bozsik Yvette Társulattal, a Budapest Táncszínházzal, a Duda Éva Társulattal és a PR Evolution Dance Companyval.

Vilte Svarplyte (Litvánia/Ausztria) - Jianan Qu (Kína): Sadface

Koncepció/Művészeti vezető: Jianan Qu, Philippe
Előadó: Vilte Svarplyte
Fény/Művészeti támogatás: Philippe Gerlach
Kosztüm: Mahtab Soleymani

A Sadface egy szólótánc-performansz az installáció határán. A díszlet 3 fő eleme nagyon lassú tempóban alakítja át egymást. A közönség arra kényszerül, hogy érzékelje a legfinomabb mozdulatokat is. A darab megkérdőjelezi a percepciót és hogy hogyan, milyen csatornákon keresztül áramlik az információ. Premier: Táncfesztivál, Hongkong, 2011. decembere.

Jianan Qu Shandongban született, Kínában. 1996 és 2003 között klasszikus balettet tanult Shanghaiban. 2003-tól 2006-ig pedig a linzi Contemporary Dance at the Anton Bruckner Private University-n szerzett diplomát. Jianan előadásokat mutatott be többek között a következő intézményekben: ImpulsTanzFestival Vienna Euro-scene Leipzig, Hong Kong arts festival, Szene Bunte Wähne Festival Vienna, I-dance Hongkong, Internationales Tanztheaterfestival Graz , Schäxpir-Festival Linz and St. Pölten Festspiele. Többek között első díjat nyert a “1. Szene Bunte Wähne Choreographie- Wettbewerb” bécsi rendezvényén 2006-ban.

Támogatók: INTPA, Pro Progressione, Beyond Fronta, EACEA

Mikó Dávid Béla: Scorporus

Mi az emberi élet vagy az egész emberiség rendeltetése? Mi célból vettük fel ezt a formát, mi az igazi feladatunk? A semmiből jöttünk. Utunkat már sokkal előbb, ideszületésünk előtt megkezdtük. Felemelkedésünk folyamatában megvívtuk apró harcainkat, amelyet a végső megmérettetés, születésünk zárt. Megérkeztünk, majd elkezdtünk külső és belső érzékszerveinkkel információkat gyűjteni a világról és elkezdtük megvalósítani azt, amiről azt hisszük hivatottak vagyunk. Végül minden, amit ezen a síkon kiterjesztettünk, összezuhan egy pontba és eltűnik. Vagy újabb átalakulás veszi kezdetét és a mese kezdődik elölről? A metamorfózis megtörténhet egy nap, egy emberöltő, egy faj, egy bolygó vagy akár az egész univerzum élete alatt. Ott van dinamikusan minden pillanatban az anyagtalanban.

Zene: Mádi László
Alkotó-előadó: Mikó Dávid Béla

Mikó Dávid Béla

A Budapest Kortárstánc Főiskola után a salzburgi SEAD-ben (Salzburg Experimental Academy of Dance) folytatta tanulmányait. Szerepelt többek között Matej Kejzar, Diegi Gil, Eleonore Valere, Mészáros Máté, Juhász Kata, Frenák Pál és Duda Éva darabjaiban. Többször tartott kurzusokat Magyarországon. A tiszta fizikalitás, dinamikus partnermunka és az intenzív talajmunka foglalkoztatja. Mozgását különféle harcművészetek és a testben létrehozott spirális mozdulatok inspirálják. Másrészről pedig érdekli, hogy mentális állapotokat hogyan teremthet meg fizikalitásban, hogyan tud eljutni arra a pontra, ahol kifogy a gondolatokból és már csak az őszinte gesztusok törnek fel.

Hargitai Mariann - Jivko Jeliazkov (Bulgária): Monocrossing

(Közép-Európa Táncszínház – Derida Dance Company)

A Közép-Európa Táncszínház és a bolgár Derida Dance közös produkciója.

A Monocrossing egy bolgár-magyar koprodukcióban készült multimédiás táncelőadás, amely a videós kalandjátékok struktúráján alapszik: különböző virtuális tereken és kihívásokon keresztül folyamatos keresése annak, ami segít a személyes küldetés beteljesítésében. Az interaktív történetben az előadó azt a karaktert személyesíti meg, akit a rejtélyek megfejtése vezet, mindaddig, míg el nem éri célját.

Az előadás próbái Szófiában és Budapesten zajlottak, mindkét városban tartottak bemutatót az előadás duett verziójából, Hargitai Mariann és a dél-koreai Jungin Lee részvételével.
A továbbiakban itthon az előadás szóló verziója látható.

Jivko Jeliazkov (Bulgária) – Koreográfus

Jivko Jeliazkov a Krutyo Sarafov Nemzeti Színház- és Filmművészeti Akadémián szerzett színész diplomát Szófiában. Ausztráliában, Melbourne-ben a Victorian College of Arts-on táncszínházi rendezésre és kortárs tánc koreografálásra specializálódott. Meghívott koreográfusként dolgozott a szófiai Arabesque Balett-tel. Alapító tagja a Spanyolországban, Cádizban létrejött Fairplay Golf Hotel @ Spa, Benalup színházi projektjének. Társ-alapítója és művészeti vezetője a Derida Dance Company-nak, csakúgy, mint Bulgária egyik első kortárs tánc centrumának, a Derida Dance Centernek. 2011 nyarán egy magyar-litván-bolgár koprodukcióban készült előadás koreográfusaként a hazai közönség már láthatta előadását.

Hargitai Mariann (Magyarország) – Táncos

Az előadás magyar táncosa 2006 óta a Közép-Európa Táncszínház tagja, előadásainak állandó meghatározó szereplője, kiemelkedő előadója, emlékezetes karaktere. 2012-ben az Évad Legjobb Női Táncosa díjjal jutalmazták. A pécsi Művészeti Szakközépiskola után a MU Terminál első évfolyamában tanult, innen került a KET akkoriban megújuló csapatába, ahol számos hazai koreográfussal volt alkalma dolgozni Hámor Józseftől Duda Éván és Pataky Klárin keresztül Gergye Krisztiánig. Ez első nemzetközi csapatban való munkája.

Előadó: Hargitai Mariann
Zeneszerző: Ivan Shopov
Videó: Polina Stoyanova
Koreográfus: Jivko Jeliazkov

Mádi László: Egy fáról

A Közép-Európa Táncszínház műhelymunka-sorozatának egyik különleges eredménye.

Mádi László koreográfiája és előadása egy olyan belső kutatás manifesztuma, mely a ’fa’, mint természet és az ’ember’, mint létforma kapcsolatának kutatása, annak életre hívására való törekvés.
Az emberben élő pusztítás megfejtésére tett kísérlet saját természete ellen, miközben folyamatos törekvése és kínlódásai is testet öltenek. Ezen folyamatok és az általuk indukált változások sora ihleti és készteti az előadó-koreográfust a mozdulatokra.
Folyamatos feszültség és erős vizualitás jellemzi az előadást. Önvizsgálatra késztet, miközben maga is újra és újra a szembesülés útját választja, hogy felfedezze saját belső világának titkokkal átszőtt rejtelmes csodáit.

Alkotó/előadó: Mádi László
Alkotótárs: Frigy Ádám
Zenei szerkesztő: Mádi László
Fény: Fogarasi Zoltán

Mádi László
a Közép-Európa Táncszínház szólistája

A Szemere Bertalan Művészeti Iskola elvégzése után a Miskolci Nemzeti Színházban szerzett gyakorlatot. Ezt követően a Budapest Kortárstánc Főiskola növendéke volt, majd részt vett a MU Terminál programjában 2009-ig. Az ott töltött év után rögtön a Közép-Európa Táncszínház társulatához szerződött. Vendégként dolgozott a Gergye Krisztián Társulatban és Gangaray Dance Companyban is.

Lengyel Katalin: Dancing Graffiti

BANDART Productions

A “Dancing Graffiti” interdiszciplináris előadás az élő digitális graffiti és a tánc kapcsolatával dolgozik. Az előadás egy történetbe ágyazva a bel-és kültéri graffitiket, egy női karakter személyiségfejlődését követi nyomon a születésétől kezdve, a tinédzserkori lázadásán át, a felnőtté válásáig, míg végül megtalálja a belső békét.

A glasgow-i koprodukcióban készült darab 2013-ban elnyerte az Antré Fesztivál Szakmai Díját és nagy sikerrel szerepelt rangosabb hazai és külföldi fesztiválokon.

A BANDART Productions Lengyel Katalin és Tóth-Zs. Szabolcs kollaborációja. Céljuk, hogy a táncot az új média lehetőségeivel ötvözve izgalmas interdiszciplináris előadásokat hozzanak létre. Az első közös darabjukat a “Dancing Graffiti”-t, 2013-ban készítették el Glasgow-ban és azóta a darabot több nemzetközi és hazai fesztiválra is meghívták, úgymint (többek között): Internatinale Tanzmesse (Düsseldorf), Danse Péi (Reunion Island), Physical Fest (Liverpool), Waves Festival (Dánia), City of Wings Festival (Belgium), Platforma Festival (Zágráb), Tanzhafen Festival (Linz), Sziget Festival (Budapest), Thealter Festival (Szeged), Ozora Festival (Magyarország), Surge Festival (Glasgow), Magyar Táncfesztivál (Győr).

Alkotó-előadók: Lengyel Katalin és Tóth-Zs. Szabolcs
www.facebook.com/bandart

Lengyel Katalin kortárs táncművész, koreográfus, tánctanár és a FRISSEK Minifesztivál művészeti igazgatója. MA diplomáját magyar nyelv és irodalom szakon az Szegedi Egyetemen, BA diplomáját pedig kortárs tánc szakon szerezte a linzi Anton Bruckner Táncművészeti Egyetemen. A világ több országába hívták már művészeti rezidencián alkotni, illetve fesztiválokon tanítani, előadni és projekteket vezetni.

Tóth-Zs. Szabolcs új média művész az ELTÉ-n számítógépes programozást tanult, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen pedig intermédia szakon végzett. Animációit és installációit számos hazai és külföldi galériában és múzeumban kiállították, emellett pedig színházi előadásokban vetítéseket is készít.