V. Monotánc Fesztivál, 2012

2012. május 16-17-18.
Bethlen Téri Színház

A fesztivál

Az idei Monotánc Fesztivál az ötödik a sorban, a harmadik Budapesten, és az első a Bethlen Téri Színházban. A két dunaújvárosi és a MU Színházban és a Gödörben rendezett két budapesti után idén a befogadó helyszínné alakuló Bethlenben talál otthonra a fesztivál. Három este 3-3 szóló tánc produkció várja a közönséget, amelyeket az elmúlt évek kínálatából válogattunk. Az idei fellépők: Réti Anna, Kántor Kata, Fehér Ferenc, Gergye Krisztián, Újvári Milán, Zambrzycki Ádám, Góbi Rita, Virág Melinda és Gera Anita.

Újdonságként lesz TanzDanz – Jövőtánc az előadások szünetében, egy a sorozat számára is új helyszínen, a Bethlen kávézójában. Lőrinc Katalin Pusztai Gáborral, Katona Gábor Bede Péterrel, Bora Gábor pedig Benkő Róberttel improvizál. A fesztivál nyitónapján Aleszja Popova fotóiból nyílik kiállítás, a zárónapot pedig egy nyilvános beszélgetéssel nyitjuk: Juhász Dóra és Lőrinc Katalin tartanak duett-beszélgetést a szólótáncról – testről, szerepről, jelenlétről a kortárs táncszínpad.

Monotánc

A monotánc elnevezést a monodrámák ihletésére és mintájára alkottuk. Azokat az előadásokat soroljuk ebbe a körbe, amelyek alkotóik személyes vallomásait dolgozzák fel. A monotánc azonban nem (feltétlenül) azonos a szólótánccal, így nem kizárólag szóló-előadások tartoznak a meghívott előadások körébe. Az idei előadások több mint felében a szólótáncos mellé zenész társ(ak) csatlakoznak, s van, ahol a szóló egy másik jelen lévő figura viszonylatában bontakozik ki.

2005-ben Énekes István, a fesztivál ötletgazdája e sorokkal indította útjára a programot:
“A XXI. század elején már tudjuk, a technika szinte mindenre képes. Ha nem ma, hát majd holnap. Naiv ember, aki bármin meglepődik. A technika szülte szenzáció azonban holnapra szertefoszlik. Az értékek zűrzavarában a biztos támpontok egyike már évezredek óta az Egyszál Ember maga. Szellemi és fizikai teljesítményével, önként vállalt kitárulkozásával. A Monotánc Fesztivál felmutat néhányat ezekből a megfellebbezhetetlen értékű szellemi és fizikai teljesítményekből. A legkiválóbb kortárs táncművészek szóló – vagy majdnem szóló – produkcióiból. Szeretnénk, ha a Fesztivál évről évre a bátor emberek gyülekezete lenne, a mindig újat akaróké, akik nem rejtőzködni, hanem épp ellenkezőleg, kitörni akarnak.”

Műsor

Sajtó

Szervezők

Támogatók, partnerek

Stáb

2012. május 16. szerda

19.00 Réti Anna: Vis-a-vis
20.00 TranzDanz: Jövőtánc – Lőrinc Katalin (tánc) és Pusztai Gábor (ütős hangszerek)
21.00 Újvári Milán: A keringőtől a mambóig
Gergye Krisztián: Adaptáció trikolor – szóló

2012. május 17. csütörtök

19.00 Kántor Kata és a Bélaműhely: ORIGO
20.00 TranzDanz: Jövőtánc – Katona Gábor (tánc) és Bede Péter (szaxofon)
21.00 Góbi Rita: Rejtőzködők – szóló változat (Andaxinház-produkció)
Zambrzycki Ádám: In’n’out – szóló változat (Zadam Társulat-produkció)

2012. május 18. péntek

17.00 Táncosparadoxon?
Duett-beszélgetés a szólótáncról – testről, szerepről, jelenlétről a kortárs táncszínpadon (Lőrinc Katalin és Juhász Dóra)
19.00 Fehér Ferenc: STiX 66
20.00 TranzDanz: Jövőtánc – Bora Gábor (tánc) és Benkő Róbert (nagybőgő)
21.00 Virág Melinda – Lukács Miklós: Venus in furs (rendező: Debreczeni Márton)
Gera Anita: Phainó (Magyar Táncműhely-(R)Evolúció-produkció)

Réti Anna: Vis-a-vis, találkozások A-val

“Úgy kezded, mint minden moccanó,
figyelsz a moccanásra,
úgy folytatod, mint figyelem,
figyelsz valaki másra,
úgy folytatod, mint valaki más,
egy harmadiknak játszol,
már négyen fordulnak feléd,
s te moccanni se látszol.”
(Halasi Zoltán)

Vajon mi egy igazi találkozás feltétele? A válasz természetesen nagyon bonyolult. De talán a legfontosabb feltétel a jelenlét.
Születése pillanatától kezdve figyelmével mindenki az őt körülvevő és benne zajló folyamatokat követi, jelen van. Fejlődésünk során ez egyre nehezebbé, bonyolultabbá válik, ahogy tudatosítjuk a minket körülvevő világot.
A jelenlét kérdését próbálja körüljárni a darab, úgy hogy különböző jelenlét-állapotokat hoz létre, és velük kísérletezik.

“Réti Anna előadása – ahogy Hajas performansza is – a közvetíthetőség és reprezentáció, a saját magunkról alkotott kép és a „valódi személyiség” cseppet sem egyszerű viszonyával foglalkozik. A Vis-a-vis találkozások A-val egy komoly és elmélyült koreográfus alkotása, aki kiváló forma- és arányérzékkel képes művébe integrálni humort, őszinteséget és eleganciát. Saját munkájának alanya és tárgya, az öndivatbemutató tervezője és kivitelezője. Csodálatra és irigylésre méltó szerep.”
(Barta Edit, Ellenfény)

Koncepció, koreográfia, előadó: Réti Anna
Rendező asszisztens: Simányi Zsuzsanna
Meghívott koreográfus: Fehér Ferenc
Koreográfus asszisztens: Furulyás Dóra
Zenei szerkesztő: Barna Balázs
Zeneszerzők: Amos Ben Tal, Fehér Ferenc, Hildegard von Binge, Döme Zsolt, Godspeed you! Black Emperor, Hajas Tibor
Jelmeztervező: Retina
Tér és díszlet: Körmendy Pál
Fény: Bánki Gabriella

Réti Anna

Rotterdami tanulmányai után Hollandiában Itzik Galilivel, Conny Janssennel, és Jens Van Daele-vel dolgozott. Magyarországra visszatérve szabadúszóként többek között Szabó Réka, Hudi László, Bodó Viktor és Goda Gábor előadásaiban szerepel. 2012-ben Nagy József, Karine Ponties és Paulo Riberio projektjeiben vesz részt. 2005 óta készít saját koreográfiákat, melyek több itthoni és nemzetközi díjban és elismerésben is részesültek.

Támogatók: NKA, NEFMI, Katlan Csoport, Jardin d’Europe program, Műhely Alapítvány, Trafó

További támogatók: Ultima Vez, Random Collision, Orléansi Koreográfiai Központ, K.M.H., Flórián Műhely, W-est_Where Festival, Cie Jasmina, Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér, Départs Program, Archauz Koreográfiai Központ – Dánia

Special thanks: Szőke Sándor, Tenigl Takács László, Halasi Zoltán, Hay Anna, Fábián Gábor, Furulyás Dóra, Csigó Katalin, Rácz Nóra, Rubik Ernő, Lakos Száva, Nádor Tibor , Mérő László, Uhrik Teodóra, Dr. Harsányi Zsuzsanna, Garay Júlia , Thomas Cooper, Roni Haver, Thomas Falk, Edan Gorlicki, Kirsten Kran, Jannes Noormann, Veerle van Overloop, Amos Ben Tal, Claudio Stellato, Josef Nadj

www.retianna.hu

TranzDanz: Jövőtánc

A Jövőtánc eredetileg 2010 decembere óta, egy nem-színházi (= an-artist) helyszínen, a budapesti kult-kávéházban, a Jedermann Kávézóban működő műsor sorozat, amelyben a hazai kortárs tánc meghatározó előadóművészei egy-egy új, vagy a közönség számára még kevéssé ismert szólóprodukcióval mutatkoznak be. Az előadások visszahelyezik jogaiba a színház és a tánc szubsztanciáját: a gondolkodó, kétkedő, kérdező, szuverén embert, aki mondanivalóját, üzenetét a sugárzó, őszinte és meggyőző emberi jelenlétre építve fogalmazza meg. Nincsenek látványos világítási effektusok, díszletek, jelmezek, nem válik szét színpad és nézőtér. A dominánsan improvizatív, egyedi produkciók a nézők között, “testközelben”, a helyszín sajátos adottságait kihasználva (site-specific) születnek meg.

A Jövőtánc sorozat előadásain a táncos társa esténként egy-egy neves, a kortárs zenét, a népzene és a jazz hagyományait játékába innovatívan beépítő hazai jazz-zenész, énekes.

A Jövőtánc az “őstánc”, az élő-zene és -tánc interakciójának és újrafelfedezésének színtere.

A sorozat ötletgazdája és szerkesztője: KGP

Május 16. szerda
Lőrinc Katalin (tánc) és Pusztai Gábor (ütős hangszere)

Május 17. csütörtök
Katona Gábor (tánc) és Bede Péter (szaxofon)

Május 18. péntek
Bora Gábor (tánc) és Benkő Róbert (nagybőgő)

A Jövőtánc előadásai a Bethlen Téri Színház Kávézójában, minden nap este 8-kor kezdődnek.
A program ingyenes!

www.tranzdanz.hu

Újvári Milán: A keringőtől a mambóig

“A keringőtől a mambóig” című szóló a mozgás és a szöveg kapcsolatát vizsgálja. Mit jelenthetett ötven évvel ezelőtt a tánc és mit jelenthet ma? Egy test, egy tárgy és egy szöveg találkozása 6 percben.

Az előadás a Szóló-Duó Nemzetközi Tánc Fesztivál 2012 fődíjas és közönségdíjas szólója.

Koreográfus, előadó: Újvári Milán
Zene: Richard Cheese, Dj Rupture

Újvári Milán (1985)

Tanulmányait a dunaújvárosi Gárdonyi Géza Általános Iskola táncművészeti tagozatán, és a Magyar Táncművészeti Főiskolán végezte. Dolgozott a Frenák Pál Társulattal, a MU Terminállal, a kanadai Cirque du Soleil-lel, a Krétakör csapatával, emellett közreműködött olyan független alkotók munkáiban, mint Réti Anna, Nigel Charnock és Rui Horta. Alkotóként 2008 óta találkozhatunk alkalmi projektekre összeálló formációjával, a radioballet-tel.

www.radiobalett-blog.blogspot.com

A keringőtől a mambóig, fotó: Mészáros Csaba

Gergye Krisztián: Adaptáció Trikolor

Identitásjáték szélesvásznon, avagy hogyan told jobbra a bajt
Szóló-részlet

Alkotóközösségünk úgy véli, jelen körülmények között nem lehet tét nélkül alkotni. Jelenlétünk már önmagában is rákérdezés a valóságra, így feltétnek marad a humor. Jó étvágyat kívánunk!

Az Adaptáció Trikolor című kortárs táncelőadás a táncos-koreográfus személyiségére épülő “identitásjáték szélesvásznon”, melynek fő fonalát az alkotó élethelyzeteiből adaptált film adja. Hiszen ki ne álmodna arról, hogy egyszerre nézője és főszereplője annak a mozinak, amely a hétköznapok történeteiből forog? Gergye Krisztián a színpadi valóság illúziójában bemutatandó filmben a saját identitásának nyomában járva arra keresi a választ, hogy mit jelent ma magyarnak lenni kortárs táncművészként. Teszi ezt azoknak a változásoknak a hatására, melyek a kulturális szférát, ezen belül is a független színházakat ért megszorításoknak köszönhetők. Az “ideológiai kalandtúra” tétje nem más, minthogy a szélsőséges formák mentén hogyan lehet középen maradni, s megfelelően adagolt öniróniával és humorral jobbra fordítani a bajt. – A Monotánc Fesztiválon látható előadás-részlet a teljes darab második fele, az alkotó szólója az Accord Quartet közreműködésével, Ligeti vonósnégyesére.

Rendező, koreográfus, előadó: Gergye Krisztián
Közreműködik az Accord Quartet
Dramaturg: Miklós Melánia

Gergye Krisztián
rendező, koreográfus, kortárs táncos, színész

2001 óta készít önálló koreográfiákat, eleinte projekt-jelleggel, később állandó alkotótársakkal, és saját társulata tagjaival (Gergye Krisztián Társulata). 1999 óta Ágens kortárs operaénekesnő állandó alkotótársa. 2007-től a Bárka Színház, 2008-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja, ahol koreografál, rendez és színészként is közreműködik előadásokban. Darabjait számos fesztiváldíjjal jutalmazták, ő maga 2008-ban az Évad Legjobb Alkotója díját, 2009-ben Harangozó-díjat, 2010-ben Imre Zoltán-díjat kapott. A műfaji határokat szabadon kezelő önálló előadásai mellett performanszokat, tér-specifikus előadásokat készít kiállítás-megnyitókra, fesztiválokra.

Támogatók: NKA, NEFMI, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, MU Színház

www.gergye.org

Kántor Kata és a Bélaműhely: ORIGO

Tánc a teknőkoto, fulyaratilinkó, gettómarimbula és az óriáscajon hangjaira

lat eredet, kezdet
mat a koordináta-rendszer kezdőpontja
fil a kezdete és vége minden lehetséges útnak
neuro a cipőfűző hiányzó vége
ident eb számára karó

Kántor Kata ezúttal egy “csoportos szólót” készített. A zenészek nem mindennapi hangszereikkel (gettómarimbula, kormánytilinkó, teknőkoto, óriáscajon), aktív jelenlétükkel részt vesznek a színpadi történésekben. Képzelt játszótársak, az emberben rejlő legkülönfélébb, olykor végletes hangok, erők hordozói. A szikár világú darab – fém, fa, víz és test – egy tapasztalástörténet, meghatározó életélmények képeinek sorozata.

“Szenvedély és józanság, vakmerőség, a porszemnyi emberi nagyságrendek és az univerzum végtelenségének ismerete, az elengedés, a gyász tébolya és mámoros életszeretet árad Kántor Kata munkájából. (…) …ez nem egy ’korszerű’ előadás. Az Origo sokkal inkább archetipikus darab. Leginkább a beavatási szertartásokra emlékezet, melyekben a szétesést, a korábbi személyiség elvesztését, majd a szimbolikus halált váltja fel az újraintegrálódás.”
(Tóth Ágnes Veronika, ÉS)

Koreográfus, előadó: Kántor Kata
Zene: Bélaműhely

Jávorka Ádám m.v. / Kopcsik Márton: TEKNŐKOTO
Rimóczi István / Krolikowski Dávid: ÓRIÁSCAJON
Szász Dániel m.v.: KORMÁNYTILINKÓ, FULYARATILINKÓ
Varga Merse: GETTÓMARIMBULA

Hangszerek: Terebessy Tóbiás / Medence Csoport – Rimóczi István/ Bélaműhely
Jelmez: Fodor Viola
Fény: Tamás Gábor

Kántor Kata

Pályáját a Győri Balett növendékeként kezdte. Számos hazai alkotóval, társulattal dolgozott már táncosként, így: TranzDanz, Pataky Klári, Tünet Együttes, Természetes Vészek Kollektíva, Ladjánszki Márta, Réti Anna, Közép-Európa Táncszínház, Artus, Gemza Péter, Döbrei Dénes, Andaxínház, Dream Team. 2004-ben elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakát. Koreografál színházi előadásokban, valamint önálló alkotásokat is készít. Az ORIGO című előadás 2010-ben készült a Bélaműhely zenekar közreműködésével. Az előadás a 2011 Budapest Fringe Fesztiválon a következő szakmai díjakban részesült: meghívás a székelyudvarhelyi V. Tánc Tavasza Fesztiválra, a brightoni Nightingale Theatre-be, valamint a Monotánc Fesztiválra.

Külön köszönet: Birtalan Krisztina, Szarka Fedor Guido, Deák Emese, Ceglédi Alexandra, ifj. Zsuráfszky Zoltán, Gera Anita, Kovács Kristóf, Harsay Gábor

Támogatók: NKA, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Harmadik Hang Közhasznú Nonprofit Kft., Élőkép Művészeti Közhasznú Egyesület, Szkéné Színház, Színház.tv

Andaxinház – Góbi Rita: Rejtőzködők

Szóló verzió
Bertolucci motívumok – az Utolsó tangó Párizsban nyomán
Az Andaxínház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciója

A Nő érzelmi változásai a Férfihoz fűződő viszony módosulásaiban.
A Nő szomjazza a bensőségességet. Próbálja megérinteni a Férfit.
Vágy a közelségre.
A Nő a Férfit érzékeli a Férfi jelenlétében.
Lemond a védekezésről, feltárja sebeit.
Önintimitások. Önészlelések.
Azt keresi, ami a legmélyebben rejtőzik.
Identitáskeresés.
A rejtőzködése autonómiájára, önmegmentésére irányul.
A női szólót a személyesség, az identitás és szexualitás viszonya, a női tapasztalat, saját intimitásának feltárása jellemzi.

A Nő: Góbi Rita
Közreműködik: Grecsó Zoltán
Zene: Ágoston Béla, Szegő Dávid
Fényterv: Payer Ferenc
Koreográfia-rendezés: Zsalakovics Anikó

Az Andaxínház

A különböző művészeti ágak egymásba kapcsolódásának lehetőségeit vizsgálja. Fő irányvonaluk, hogy egy olyan komplex színházi formanyelvet dolgozzanak ki, amelyben az irodalmi szöveg mellett a tánc, a mozgás, a zene és az erőteljes vizuális hatások is ugyanolyan hangsúlyt kapjanak, ezzel egy újfajta művészeti egységet teremtve meg. Bemutatóik között találunk szószínházi előadásokat, költői esteket és táncelőadásokat is. Az Andaxínház olyan alkotóműhely, ahol a fiatal tehetségek kipróbálhatják, továbbfejleszthetik magukat. Zsalakovics Anikó és Góbi Rita intenzív művészi egymásra hangolódása folyamatos minőségi munkát eredményez.

Góbi Rita

Táncművész, koreográfus, társulatvezető, a GoBe Társulat vezetője, mely 2006 óta van jelen a kortárs tánc, performance és színház világában.

Támogatók: NEFMI, Aradi Kamaraszínház

www.andaxinhaz.hu
www.gobirita.hu

Zadam Társulat: In'N'Out

Avagy komédia, de tánc-e?
– szóló változat –

Színház az egész világ. Ha igaz a mondás, akkor az életünk egyetlen előadás. A bemutatásra kerülő jelenetek írói, rendezői, főszereplői és statisztái, sőt még nézői is mi magunk vagyunk. A végén ne felejtsünk el tapsolni!

Az előadás arra az aktuális problémára reagál, mely globális szinten veti fel a minőség és mennyiség, művészet és árucikk, show-business és önkifejezés arányainak kérdését. A műfaji határok elmosódása illetve a különböző befogadói közegek által támasztott elvárások gyakran hatnak egymással ellentétes irányban. Mindez érdekes helyzetet teremt az alkotóművészek és a közönség számára egyaránt.

Hány pontot adunk egy salsára az Állami Operaházban és mennyit ér egy TV-showban? Hogyan értékeljük a néptáncot egy kortárs produkció részeként? Történetmesélő kötéltáncos vagy önreflektív illuzionista? Ki jut tovább? Szeretjük-e, ha egy előadás az elvárásainknak tesz eleget, vagy ha azokkal ellentétben inkább meghökkent minket?

Az In’N’Out ironikus és önironikus látásmódja, dramaturgiája közérthető módon fogalmazza meg mindezt. Konkrét válaszok helyett választási lehetőségeket kínál fel a színházban, mint társadalmi színtéren.

Az alkotó sokrétű képzettsége és több évtizedes előadó-művészeti tapasztalata összegződik ebben a precízen felépített struktúrában, melyben egymást kiegészíti és szervesen egymásra épül a ritmikusan váltakozó színpadi szöveg, mozgás és tánc, az aikidótól a baletten át a néptáncig. Komikum, tragikum, ének és hörgés, kötélhúzás és intimitás, menüben szappanbuborékkal. Jéggel vagy anélkül. Amikor egyszerre vagyunk bent és kint.

Koreográfia, előadás: Zambrzycki Ádám
Fény, technika: Molnár Péter

Zambrzycki Ádám
táncos, koreográfus és tanár, a Zadam Társulat művészeti vezetője

“Zambrzycki Ádám testalkata nem átlagos, arcberendezése nem mindennapi: ez a kortárs táncos feltűnő jelenség. Vékony, de izmos test, tar koponya, óriási szem; olyan, mint egy mesefigura. Ki tudja, talán a jóga teszi meg a Buddhista Főiskola: rendre a legellentmondásosabb szerepeket viszi mások koreográfiáiban. Mozgása cseppfolyós, ugyanakkor kemény, kiviláglottak már színészi képességei is. Tragikus és komikus, lírai bohóc; Buster Keaton-i figura. Jó ideig a Frenák Pál Társulat szólistája volt.”
(Sisso)

www.zadam.hu

Táncosparadoxon?

Duett-beszélgetés a szólótáncról – testről, szerepről, jelenlétről a kortárs táncszínpadon
Lőrinc Katalin és Juhász Dóra

Szóló. Egyszemélyes – egy személyes (vagy épp személytelen) színpadi jelenlét, mű egyetlen testre komponálva. Minimalista forma, ahol a testek minimuma a „főszereplő”. Azaz egyetlen mozduló, táncoló test. De hogyan nézzük? Mi történik a színpadon és mit látunk? Hol a határ a táncos-én és a szerep-én között? Miért fontos a jelenlét egy szólókoreográfiában? Mit érzékel ebből a néző? Absztrakt formák, táncdramaturgiai felvetések, gender-kérdések a monotánc kapcsán.

Juhász Dóra

Az ELTE BTK esztétika, valamint magyar nyelv és irodalom szakán folytatott tanulmányai után táncelméleti szakíró szakon is diplomát szerzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Rendszeresen publikál hazai és külföldi táncelméleti, színházi szakfolyóiratokban, kétszer nyerte el tánctudományi kategóriában a Fülöp Viktor állami ösztöndíjat, egyszer az NKA kutatói ösztöndíját – kutatási területe a táncdramaturgia, valamint a szerep- és testelméletek, illetve narratívák a kortárs művészet hibrid műfajaiban. 2006-óta a Trafó Kortárs Művészetek Háza szakmai kommunikációért felelős munkatársa, 2010 óta sajtóreferense.

Lőrinc Katalin
táncművész, egyetemi docens, újságíró

Kezdet a balettintézet; majd némi világjárás (táncosként, kortárs tánc tanulmányok kíséretében), azután országjárás (is) tanárként, koreográfusként, később újságírói diploma, szakelméleti munkák, művészeti közélet. Mindez ma szimultán is „történik”: színpad, táncstúdiók, tantermek, klaviatúra…

Témánk Juhász Dórával már néhány éve közösen dédelgetett kincsünk. Mindketten ugyanazt szemléljük – ha tarsolyunkban mégoly eltérő szakmai tapasztalatokkal is: az emberi testet, mint előadói eszközt: az embert a színpadon…

Fehér Ferenc: STiX 66

“A nevem Stix Hatvanhat. Csak egy név, semmi több. Jelentése: semmi. A bolondok vihara üszkösödik a lábamon, én én vagyok, a Semmi. Csak bámészkodom. Néha odanézek és integetek neked. Nincs semmi, se szó, se történet, csak az egyszerű létezés. Levetem a semmiféle ruhámat, meztelenül vagyok. Semmi vagyok, és senki. A nevem Stix Hatvanhat.”

Koreográfia, zene, előadó: Fehér Ferenc
Fényterv: Pelle Zoltán
Fény: Bánki Gabi
Hangtechnikus: Kovácsovics Dávid
Jelmez: Simon Judit

Fehér Ferenc

Az autodidakta [értsd: őstehetség] táncos 1999 és 2006 között Juhász Anikóval közös produkciókban szerepelt, 2007 óta számos saját táncalkotást hozott létre. Előadásait világszerte játssza rangos fesztiválokon. 2012-ben Hevesi Sándor díjat kapott – azok elismerését, akik legtöbbet tették színházművészetünk külföldi elismertetéséért, megismertetéséért. Elképesztő virtuozitása, a különféle táncos iskoláktól való függetlensége, akrobatikus képességei, fizikai ereje és szuggesztivitása a hazai táncművészet egyik legizgalmasabb alakjává avatják.

A kortárs magyar tánc legenigmatikusabb figurája. “Nem lehet kitérni az energia elől, ami ebből a fiatal férfiból árad – írja egyik kritikusa. – Intenzív jelenlétét nem lehet válasz nélkül hagyni. Zavartan köhécselni kell, vagy megbabonázottan bámulni a folyamatosan mozgásban lévő testre.
(Stőhr Lóránt)
Egy másik kritikus pedig a következőképpen fogalmaz: “Mindenki azt mondja róla, hogy állati, hogy animális. És ebben annak ellenére igazuk van, hogy tévednek. Fehér valóban animális, ami lelkes lényt jelent, vagyis kizárja az állatokat ebből a körből. Fehérben semmi állati nincsen, pontosabban annyi van, amennyi az emberben van, ő lélektáncot jár, és ez a lélek nem tudhat más lelkekhez kapcsolódni, ahogy az emberé sem tud hosszabb időre, de talán még egyetlen pillanatra sem. Egy lélek pedig lényege szerint nem látható. Egyetlen valami van, ami egy lelket láthatóvá tesz, ez pedig a szellem. Ami nem több, mint egy pont az intellektuális és valóságos térben, ahonnan meg lehet nézni Fehér Ferencet.”
(Török Ákos)

Támogatók: Budapesti Őszi Fesztivál, NKA, NEFMI, Műhely Alapítvány, Katlan Csoport, Új Előadó-művészeti Alapítvány

www.ferencfeher.hu

Debreczeni Márton – Virág Melinda – Lukács Miklós: Venus in furs

Különleges ihletésű improvizatív duó a nő megkülönböztetett, más állapotáról. A terhesség állatias, ösztönös oldaláról, arról a természetről, amit a test testté válása diktál.

“Ó, ez az állat, mely nem létezik.
Nem tudják ezt, de szerették azért
a járását, nyakát, természetét
és csöndes pillantása fényeit.

Nem volt ugyan. De szerették nagyon,
s lőn tiszta állat. És mert volt tere,
felszegte a fejét a szabadon
hagyott térben, s nem kellett lennie.”
(R. M. Rilke: Szonettek Orpheuszhoz)

Rendező: Debreczeni Márton
Előadók: Virág Melinda (tánc) és Lukács Miklós (cimbalom)

Debreczeni Márton a Budakeszi Kompánia Társulat, majd 2010-től az Artus tagja. Előadóművész, rendező. Ez a negyedik közös munkája Virág Melindával, Lukács Miklóssal pedig második alkalommal dolgozik együtt. A Venus in furs című előadásuk a Monotánc Fesztiválra készül.

Virág Melinda a 2008-ig a Közép-Európa Táncszínház, azóta az Artus tagja, emellett több alkalommal dolgozott együtt Gergye Krisztián Társulatával. 2007 óta saját produkciókat is készít.

Lukács Miklós cimbalom-művész, zeneszerző. A klasszikus zene mellett többféle zenei műfajba is belemerült, elsősorban a dzsesszbe. Jelenleg számos formációban játszik, a Dresch Quartettben, Rost Andreával a Pannon dalokban, Szakcsi Lakatos Bélával és Balogh Kálmánnal duóban és sikerrel vezeti saját zenekarát, a Lukács Miklós Quintettet.

Támogató: FÜGE

Gera Anita: Phainó

A Phainó című koreográfia a Magyar Táncműhely-(R)Evolúció bemutatójára készült. A táncműhely célja, hogy a hivatásos táncegyüttesekben táncoló ambiciózus fiataloknak lehetőséget adjon az alkotásra. Az est címe Axis Mundi, melyben 6 fiatal alkotó 6 alkotásban egy-egy olyan hagyományos, de a világ megértéséhez szükséges komplex szemléletet fogalmaz meg, melynek bázisán érvényesen vizsgálhatjuk és érthetjük meg mai világunk összetett problémáit. Az Axis Mundi az egész emberiség közös – alapvető – hozzáállásából származik, egy központ, egy abszolút kozmikus kezdőpont, eredet, középpont kereséséből. E középpont a “Föld köldöke”, a “Világ teteje”.

Az archaikus és hagyományos társadalmak az őket közvetlenül körülvevő világot úgy fogják föl, mint egy mikrokozmoszt, amelyben akár a lakott tér, akár maga az ember a középpont, amely „szentség“ köré szervezi “világát”, strukturálja, rendszerezi azt. A középponti helyünkben, fontosságunkban való hit vagy illúzió megteremtése alig csökkent az idők folyamán. Mégis ebben az állandó változásban lévő világban kell felépíteni személyiségünket, keresni életünk értelmét, majd rájönni, hogy talán az én egyáltalán nem is létezik, majd újrakezdeni, újra és újra… Megtalálni és elveszteni önmagunkat.

“Újra és újra le kell győznünk azt az illúziót, hogy megérkeztünk, hogy megtaláltuk az ‘gazságot’. Mert nincs végső igazság, csak rosszabb és jobb világmagyarázatok vannak. A gondolkodó ember dolga és lehetősége mindössze az – és még ez sem könnyű feladat – hogy egyre jobb és jobb magyarázatok, argumentumok világába lépjen tovább.”
(Richard Rorty)

Koreográfus, előadó: Gera Anita
Zene: Miklós Szilveszter

Gera Anita

Tanulmányait Békéscsabán végezte a Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola néptánc szakán. 2002 óta a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, napjainkban szólistája. A TranzDanz társulat tagja, részt vett a Bankett, az Örök élet termékek, a Profana című produkciókban. A Magyar Táncműhely-(R)Evolúció elnevezésű új koreográfus stúdió alapítója.

Miklós Szilveszter

Zenei tanulmányait hegedűn kezdte, majd 1997 szeptember 9-én 19 órától a dobolás került érdeklődése középpontjába, és ott maradt napjainkig. Együtt dolgozott többek között Ripak Igorral, Pakai Árpáddal, Plavsic Milannal, Bracic Dusannal, Vastag Endrével, Milana Bjelobabával, Molnár Róbertel, Schvarc Zoltánnal és másokkal.