III. Monotánc Fesztivál, 2008

Budapest, MU Színház
2008. MÁJUS 27-30.

“A XXI. század elején már tudjuk, a technika szinte mindenre képes. Ha nem ma, hát majd holnap. Naiv ember, aki bármin meglepődik. A technika szülte szenzáció azonban holnapra szertefoszlik. Az értékek zűrzavarában a biztos támpontok egyike már évezredek óta az Egyszál Ember maga. Szellemi és fizikai teljesítményével, önként vállalt kitárulkozásával. A Monotánc Fesztivál felmutat néhányat ezekből a megfellebbezhetetlen értékű szellemi és fizikai teljesítményekből. A legkiválóbb kortárs táncművészek szóló – vagy majdnem szóló – produkcióiból. Szeretnénk, ha a Fesztivál évről évre a bátor emberek gyülekezete lenne, a mindig újat akaróké, akik nem rejtőzködni, hanem épp ellenkezőleg, kitörni akarnak.” Énekes István

Az eddig két alkalommal megrendezett MONOTÁNC Fesztivál kezdeményezője a dunaújvárosi Bartók Táncszínház volt. 2005 decemberében csak hazai fellépőkkel, 2006-ban pedig már nemzetközi keretek között zajlott a fesztivál, amely több magyarországi kulturális szervezet összefogása eredményeképpen jöhetett létre: az Alternatív és Független Színházak Szövetsége, a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Nemzeti Táncszínház közös elhatározása és munkája együttesen segítették életre.

A monotánc elnevezést a monodrámák ihletésére és mintájára alkottuk. Azokat az előadásokat soroljuk ebbe a körbe, amelyek alkotóik személyes vallomásait dolgozzák fel. A monotánc azonban nem (feltétlenül) azonos a szólótánccal, így nem kizárólag szóló-előadások tartoznak a meghívott előadások körébe. A fesztiválra a legkiemelkedőbb művészeket hívjuk meg, de a már jól ismert táncművészeken-koreográfusokon kívül odafigyelünk a fiatal, most feltűnő, esetleg első-műves alkotókra is, akik kellemes meglepetéseket okozhatnak.

A két, Dunaújvárosban szervezett fesztivál után változtattunk a helyszínen. Budapesten a MU Színház örömmel fogadta ötletünket, társszervezőként és partnerként szívesen biztosít helyet a monotáncosoknak. Így biennále jelleggel folytatjuk a fesztivál rendezését: kétévente visszatérünk Dunaújvárosba, s minden második évben a MU Színházban vendégeskedünk.

Legyen Ön is vendégünk 2008-ban az első budapesti vendégségünkben!

Szögi Csaba

Műsor

Sajtó

Társrendezők

Stáb

Támogatók, partnerek

2008. május 27. kedd

20.00 Megnyitó
Nagy Csilla: Nos? / Sitting on the Fence
Jakub Truszkowski – Ernst Süss (PL/B – A/H): bodyScapes
21.30 Pataky Klári: Pillangó ballada (előadó: Nagy Csilla)

2008. május 28. szerda

18.30 Táncfilmek
20.00 Magenta II.:
Horváth Csaba – Dresch Mihály: Flamingó
Kovács Gerzson Péter – Dresch Mihály: Hit et nunc
21.30 Leonardo Diana (I): A fény felé / Verso de luce

2008. május 29. csütörtök

18.30 Táncfilmek
20.00 Ladányi Andrea: Alice B.
Frenák Pál: Mennono (előadó: Várnagy Kristóf)
21.30 Gold Bea: Kívánság
Hadi Júlia: Négyen voltak
Buday Melinda: Déli álom
Virág Melinda: Volutabrum – Vedlésmonológ

2008. május 30. péntek

16.00 A MONOTÁNC – szakmai beszélgetés
19.00 T.E.S.T. (koreográfus: Gergye Krisztián) – szólók hét női testre
T.E.S.T. II. (koreográfus: Gergye Krisztián) – szólók hét férfi testre
21.30 Bruno Isakovic (CRO/NL): Vak érzelem
Dora Hostová (CZ): Arcanum
Kántor Kata: Gelsomina (előadó: Tonhaizer Tünde)
Bruno Isakovic (CRO/NL): A gondolatok kertje – … tél

A 19 és 20 órakor kezdődő előadások a MU Színház színházteremben, a 21.30-kor kezdődő előadások a kamarateremben lesznek.

Kiállítás: T.E.S.T. és T.E.S.T. II. – közös kiállítás Gergye Krisztián darabjairól
Kiállító fotóművészek: Dusa Gábor, Kenyeres Csilla, Lékó Tamás, Koncz Zsuzsa

A Monotánc:
Szakmai beszélgetés a fesztivál előadásairól és a műfajról, a fesztivál zárónapján, május 30-án 16 órától, a MU Színház galériájában.
A beszélgetést vezeti: Deme László
Meghívott vendégek: Fuchs Lívia, Goda Gábor, Halász Glória, Halász Tamás

Nagy Csilla: Nos? / Sitting on the Fence (14')

“A döntésképtelenség fölöttébb fura jelenség. Van benne valami bizarr vonzerő, ami nem enged magától. Pedig nem lenne sokkal örömtelibb csak élvezni azt, ami van? A jelenben létezni… Nos?”

A darab a 12. International Solo-Dance-Theatre Festivalon 2008-ban, Stuttgartban elnyerte a II. Koreográfia-, valamint a Közönség díját.

A fesztiválon egy tér-specifikus verziót láthat a közönség, kifejezetten a MU Színház fogadó terére alakítva a produkciót.

Koreográfus, előadó: Nagy Csilla
Zene: Steve Reich – Music for a Large Ensemble (részletek)

Támogatók: OKM, Rotterdam Dance Academy, Gangaray Táncszínház, Nagy Zoli, Treffpunkt-Stuttgart

Szabadúszó táncművész, jelenleg az Artus tagja. 2005 óta rövidebb önálló darabjaival szerepel fesztiválokon, versenyeken. Rendeszesen dolgozik Hámor József – Gangaray Táncszínház, Pataky Klári és Nagy Zoltán koreográfiáiban. A Magyar Táncművészeti Főiskola modern tánc pedagógus szakos hallgatója. Az utóbbi években több ösztöndíjat is elnyert: Bécsben, Rotterdamban és New Yorkban tanult. (danceWEB Europe 2006 Scholarship – Bécs; Erasmus Scholarship Program 2007-2008 – Rotterdam; Dance Omi Art Center 2008, Dance Collective Scholarship – New York)

Jakub Truszkowski - Ernst Süss (PL/B - A/H): bodyScapes (20')

Truszkowski szólója kísérlet, melynek segítségével felismerhetővé válnak az ismertnek hitt valóság “jelentéktelen” részletei. A bodyScapes memória-játék, mely videó-installációk és képek segítségével, rész-egész kapcsolatok felmutatása alapján, ugyanannak a táncanyagnak többféle szemszögből való érzékeltetésével kutatja az orrunk előtt lévő “láthatatlant”.
Az alkotó célja egy olyan látásmód fejlesztése, melyet nemcsak a táncra, hanem a minket körülvevő világra, a világot alkotó apró részletek megfigyelésére is alkalmazhatunk.

Az előadást egy improvizációs alkotó-műhely, az Ismeretlen kutatása című programsorozat keretében 2007 áprilisában már láthatta a magyar közönség.

Tánc, látvány, rajzok: Jakub Truszkowski
Videó: Ernst Süss
Fény: Pete Orsolya

Támogatók: DÉPARTS, Műhely Alapítvány, MU Színház, L1, OKM, Webstar Csoport, Európai Unió Kultúra 2000

Jakub Truszkowski (PL/B)

Az 1977-ben, Lengyelországban született Jakub Truszkowski pályafutását klasszikus balett-táncosként kezdte: a gdanski Állami Balett Intézetben tanult, majd az Állami Operaházban táncolt. 1996-tól Brüsszelben, az Anne Teresa De Keersmaeker vezette P.A.R.T.S.-ban (Performing Arts Research and Training Studios) tanul, ahol többek között Trisha Brown, William Forsythe és Steve Paxton darabjaiban és műhelymunkáiban vett részt. 1999-től a Rosas társulat tagjaként számos produkcióban, többek közt az In Real Time, Rain, April Me, Bitches Brew, Kassandra, Drumming és a Mozart and Grosse Fuge című darabokban működött közre. Jelenleg a P.A.R.T.S. vendégtanára és a Les Ballets C de la B társulat tagja.

Ernst Süss (A/H)

Az ausztriai születésű Ernst Süss először 1991-ben, az Artus Színházzal dolgozott Magyarországon. Azóta számos külföldi és magyar produkcióban vett részt. Eleinte leginkább előadóként, majd videó-művészként, interaktív videó-installációk és videó-betétek készítésével működött közre számos előadásban.

Pataky Klári: Pillangó ballada (előadó: Nagy Csilla) (40')

A Pillangó ballada az átalakulás, a kilépés, a változás nehézségének költői képeit sorolja. A játék szerkezetében is a ballada műfaját idézi: refrének, ismétlődések, vissza-visszatérő motívumok, elvarratlan szálak díszítik, szövik át. Ki nem mondott gondolatok, el nem mozgott gesztusok fojtogató hiányát érzékelteti alkotója. A lepkelét táncban megfogalmazott, “humanizált” meséje egy érzékeny, szuggesztív táncos tolmácsolásában a folyamatos változásokat, s a személyes történet végét, az elmúlást ragadja meg képeiben.

Koreográfus: Pataky Klári
Előadó: Nagy Csilla
Jelmez: Nagy Viktória
Fény: Szirtes Attila

Pataky Klári 2003-ban végezte el a Színház-és Filmművészeti Egyetem Koreográfus szakát, majd két alkalommal is elnyerte a Fülöp Viktor Ösztöndíjat. A Katona története, a Hull az elsárgult… című darabjai számos fesztiváldíjat nyertek itthon és külföldön. Míves, egymástól markánsan és élvezetesen eltérő hangnemű, stílusú, atmoszférájú munkáival ritkán jelentkezik, s ez a “szűkszavúság” a darabok kimunkáltságának fokán is érezhető.
A Nagyon jól vagyok, lszi ne keress című darabjával 2008-ban elnyerte a Trafó és a MU Színház szakmai díját, a Lábán Rudolf díjat.

Magenta II.: Horváth Csaba - Dresch Mihály: Flamingó / Kovács Gerzson Péter - Dresch Mihály: Hit et nunc

“Az alkotás, a közös játék, a hangzás és mozdulat társulásának, társításának boszorkány-konyhájába kukkanthattunk be. … Irányított improvizációt látunk, s jól tudjuk, nagyon nem mindegy, ki improvizál.” (Halász Tamás)

A magenta keverék szín, a színskála két végén elhelyezkedő vörös és kék egyesülése által jön létre, hordozza mindkettőt és új minőséget alkot. A néptánc és a kortárs tánc a tánctörténeti, a népzene és a kortárs zene a zenetörténeti skála végpontjai. Az est táncosai és zenésze ezen látszólagos, a kulturális kánonok által szembeállított pólusok egyesítése által hoznak létre új, aktuális minőséget, magyar kortárs táncot, zenét.
A Magenta szereplői mindannyian a saját útjukat járják, meghatározó, karakteres alkotói a mai magyar kortárs előadóművészetnek, közös bennük az elhivatottság, a felelősségérzet és a magyar kultúra iránti elkötelezettség.

FLAMINGÓ (25′)

Fortedanse-produkció

Táncos-koreográfus: Horváth Csaba
Fúvós hangszerek: Dresch Mihály

“A madárházban irigy lárma ébred;
ők ámulva húzzák ki magukat,
és egyenkint a Képletesbe lépnek”
(Rainer Maria Rilke: A flamingók)

“Amit Horváth Csaba a Flamingó című táncmonológban véghezvisz, az leginkább a szobrászattal rokonítható. Ennek több oka is lehet, az egyik talán a mottóként is jelzett rilkei kötődés. Rilkéről – aki Rodin művészetének megszállottja volt – a töredékes forma, a torzó felmagasztalásán túl az is tudható, hogy hitt a “szegény”, azaz a névtelen, verbálisan nem definiálható mozdulatokban. Ez nem egyenlő azzal, hogy valamiről nehéz beszélni, ez annyit jelent, hogy megnevezhetetlen. Ez az állapot az, ahová Horváth Csaba szólója is tehető.” (Tóth Ágnes Veronika)

Hic et nunc (25′)

Tranzdanz-produkció

Táncos-koreográfus: Kovács Gerzson Péter
Fúvós hangszerek: Dresch Mihály

“Minden táncalkotót árnyékként követ tipikus mozgásvilága, ez alól KGP sem kivétel. Összetéveszthetetlen stílusa, iróniája, korérzékenysége hamar beazonosíthatóvá tette őt a kortárs táncszcénában. Kevésnek találta és ezért ízekre szedte a néptáncot, majd aprólékos munkával felépített rá/rajta egy új formavilágot, a saját táncát. Van, akit egy ilyen felfedezés bizonyos idő elteltével görcsössé tesz. KGP-t nem. Lassan toposszá váló alapmotívumaiból ő rendszeresen új és érvényes entitást hoz létre.” (Králl Csaba)

Támogatók: MU Színház, NKA, Kultúrmata

Kovács Gerzson Péter-Horváth Csaba

“Kovács Gerzson Péter és Horváth Csaba, a két szakadár, mégis örökké hűséges néptáncos, a hazai kortárs tánc öntörvényű, monomániás maximalistái ezen az estén ismét megmutatták, miért megkerülhetetlenek. Húszéveseké a világ.” (Tóth Ágnes Veronika)

Dresch Mihály

Tizenhét évesen szeretett bele a szaxofon hangzásvilágába. 1984-ben megalapította első kvartettjét, ami kisebb, nagyobb változásokon keresztül menve a mai napig muzsikál. Munkáját 2007-ben Liszt Ferenc díjjal ismerték el.

Leonardo Diana (I): A fény felé / Verso de luce (25')

A fény felé a Senza uscita (Kijárattalanság) című darab folytatása. A két előadás az életbe, tehát a megváltásba való visszatérés története, mely akkor lehetséges, ha az ember felismeri saját, belső fényét, és rátalál önmaga erejére.
A társadalomban való boldogulás során a testet megfosztja emberiességétől a kényszerítő erő, mely nem engedi az elmozdulást a “helyénvaló” pozícióból. Az élő zenei kíséret és Leonardo Diana ezt a drámát mutatja be. Az önpusztítás sötétségéből a kiút a mozgáson, fénylő test fokozatos újrafelfedezésén, a fény és test közötti interakció játékán át vezet. Ez a játék akkor szakad félbe, amikor a test rádöbben saját energiáira. A fény felé vezető út biztos tudatában a test ráébred a térrel és az idővel való interakció szükségtelenségére – hiszen ő maga a tér, az idő és a fény.

Koreográfus, előadó: Leonardo Diana
Zene: Airchamber3 – Luca Serrapiglio, Andrea Ferraris, Andrea Serrapiglio
Versek: Gertrude Stein
Videó: Marzia Maestri
Jelmez: Lucia Castellana
Fény: Michele Rombolini

Támogatók:a MOVING_movimento 2006-07 project keretében: Festival Fabbrica Europa; Festival Santarcangelo dei Teatri; Giardino Chiuso és Teatro dei Leggieri (San Gimignano); Officina Giovani – Cantieri Culturali ex Macelli (Prato); Assessorato alla Cultura e alle Politiche Giovanili del Comune di Prato

Leonardo Diana (I)

1978-ban született. Részt vett a rendező Claudio Cinelli bábszínházi előadásaiban Olaszországban és külföldön. 2003-ban az Angela Torriani Evangelisti vezette Associazione Versiliadanza tagja lett, ahol Susanne Linke koreográfiájában, az Assaggi di Potere – Macht Das Was? című előadásban és szólóival is fellépett. 2004-ben többek között Diana video-performanszával nyílt meg a Quarter, Firenze kortárs-művészeti központja. Ugyanebben az évben lett a Porte Girevoli Társulat tagja. 2005-ben diplomázott a firenzei Szépművészeti Akadémia szcenográfus szakán. Az elmúlt három évben Nikolais-technikát tanult Paolo Mereu és Simona Bucci vezetésével. 2007-ben, a Fabbrica Europa fesztiválon és a MOVING_movimento project keretében mutatta be első, A fény felé című szólóját.

Ladányi Andrea: Alice B. (40')

“Acélosan törékeny, gyerektestű démon. Kora nincs, csak a tekintete nem fiatal. Naiv és kiégett, egyszer olyan, mint egy eltévedt angyal, másszor, mint szenvedély rángatta húscsomó. Kísértővé válik egyetlen tűsarkútól, bármikor kész a szerelemre és halálra egyaránt. Vérbeli tragikus hősnő, életveszélyes mutatványokkal. Valaki, aki miatt a dupla vagy semmi gyerekes, megalkuvásmentes dacossága hirtelen értelmet kap, és egyedül lehetséges életstratégiaként áll elő.” (Tóth Ágnes Veronika)

Ladányi Andrea Alice B. című szólóelőadását a világhírű finn koreográfus, Jorma Uotinen, a Kuopio Táncfesztivál igazgatója állította színpadra.

“Találkoztam Alice-szel a vonaton. Övé a 4-es, az enyém a 3-as hely volt. Valami történt vele. Később láttam őt az interneten.”

Tánc: Ladányi Andrea
Koreográfus: Jorma Uotinen

1981-ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 1981-86-ig a Markó Iván vezette Győri Balett szólótáncosa. 1986-89-ig balettet, modern és jazztáncot tanul Torontóban, New Yorkban, Los Angelesben. 1989-91-ig a Helsinki City Theatre, majd 1992-ig a Finn Nemzeti Opera szólótáncosa. 1995-ben megalakítja és vezeti a La Dance Company-t. 2002-ben kinevezik a Magyar Színház- Filmművészeti Egyetem Mozgástanszékének élére. Liszt- és Harangozó-díjas, Érdemes művész.

Frenák Pál: Mennono (előadó: Várnagy Kristóf) (15')

Frenák Pál Mennono című koreográfiájával egy sejtelmes, kék univerzumba merülünk alá. A butoh mozgásművészetéből táplálkozó előadásban a táncos a szobrok látszólagos dermedtségéből kel életre. Észrevétlenül bontakoznak ki a mozdulatok, egymásra vetítve a táncos kifejezőeszközeit és a siket-néma jelrendszert.
Újra és újra összeolvad a tánc és építészet. A képzőművészetből merítve Frenák egy organikus és elvont nyelvet teremt, ha tetszik, reagálva Yves Klein antropometriájára vagy Sam Francis Kék labdáira.

Az áradó kékség vonzásának ereje, az uszályként körbeölelő anyag mint saját létének kiterjesztése ad erőt a táncosnak elfogadni testének zártságát. Ahogy az energia szakadatlanul átjárja az állandóság szobrát, remegve szabadítja fel lelkét. Érzékenysége teret nyit, megszólít, újraértékelésre késztet, belsőnkbe szivárog. Az átélt mozdulatok kirobbanó erővel közvetítik a térbe olvadt gondolatokat. A test ecsetje megtelít kékkel, ahol a ruha hol bőrként fog össze, hol festékként árad szét az őt fürkésző emberek közé.

Koreográfus: Frenák Pál
Tánc: Várnagy Kristóf
Zene: Fabrice Planquette, Klaus Nomi

1989-ben alapította társulatát, a Compagnie Pal Franak-ot Párizsban, melyet 10 évvel később fiatal magyar tánctehetségekkel bővített ki. A Frenák által gondosan összeválogatott, egymásra rendkívül inspirálóan ható nemzetközi csapat műhelymunkája során a tanult klasszikus és modern tánctechnikákon túl egy karakteres társulati profilt, egyedülálló stílust és táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint a társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése az alkotásokba.
A Frenák Pál Társulat legújabb koreográfiája, az Instinct idén elnyerte a Lábán Rudolf díjat, a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak és alkotóinak elismerését.

Várnagy Kristóf

2003-ban végzett a Budapesti Táncművészeti Főiskolán. Több hazai és nemzetközi balett verseny díjazottja. 2003-2004-ben a Magyar Köztársaság ösztöndíjasa. Dolgozott többek között Josette Baiz-zel, Jorma Uotinennel, Angelin Preljocal-zsal. Szerepei a Frenák Pál Társulatban: Trace, Fiúk, Frisson, Instinct, Mennono.

Gold Bea: Kívánság (12')

“Bárcsak minden ágam magára találna… már ma!”

Koreográfus, előadó: Gold Bea
Zene: Sofia Gubaidulina
Fény: Payer Ferenc
Jelmez: Gold Bea, Tabbouch Linda
Kellék: Gold Bea

Gold Bea

“Több mint tíz éve foglalkozom színházzal, tánccal, mozgással. A képzőművészet területéről érkezve, azóta sem tudom letagadni erősen vizuális, képalkotó, kép-kereső természetem.”

A Dekadance társulattal kezdte, majd a Pártában című első saját produkciójával elnyerte a ’97-es Soros Stúdiószínházi Napok Fődíját. 1998 végétől az Artus színház tagja, az együttes darabjaiban táncosként, előadóként, majd mint a rendező munkatársa vett részt. Emellett önálló produkciókat hozott létre (Kis Gésa, Idomított Pilóta, Esti Mise), valamint több kortársa produkciójában szerepelt.

Hadi Júlia: Négyen voltak (10')

A Négyen voltak című darabja 2007 szeptemberében a Négyszer Szólók előadás egyik etűdjeként került bemutatásra, melyet Glázer Attila rendezett, álmodott meg négy táncosnőre. Ezen etűd továbbgondolása a most látható darab. A szóló különböző lélektani rétegek megízlelése, az érzékek, érzetek intenzív megtapasztalása. Kik lappanganak a sötétben?

Ötlet, koncepció: Glázer Attlia
Koreográfia, tánc: Hadi Júlia
Zene: Vázsonyi János

Hadi Júlia idén fejezi be tanulmányait a Budapest Kortárstánc Főiskola koreográfus szakán. Első egész estés darabját tavaly mutatta be Üvegbura címmel, mely 2008-ban a Lábán Rudolf-díj nomináltjai között szerepelt.

Buday Melinda: Déli álom (10')

“Hiába rejtem el a szívemet mások elől –
Magam hova rejtőznék előle? …
Az élet káprázat, akár az álom.
Miért kínozzuk tehát magunkat?”

Koreográfus, előadó: Buday Melinda
Zene: E. Gragnaniello
Jelmez: Kadlicskó Éva

Támogatók: Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Stúdió, Műhely Alapítvány

Buday Melinda

Gyerekkorában szertornázott, majd 20 évesen kezdett el táncolni. Hat éven át tanult Limón-technikát Gálik Évától, akinek a táncszínházi előadásaiban is részt vett. 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Magyar Táncművészeti Főiskola modern tánc pedagógus szakán. Jelenleg Limón-technikát tanít a Mozdulatművészeti Stúdió és a Trafó tanfolyamain. A SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivál zsűrije 2007-ben (Képzelet) és 2008-ban (Déli álom) is díjazta darabjait.

Virág Melinda: Volutabrum - Vedlésmonológ (15')

… Az ember azt hitte, hogy én. Kiderült, maszk volt, mint a többi előző mind.
Pállott és unalmas, már csaknem páncéllá keményedett bőrét megrepeszti, önmagából kibújik.
A friss bőr most újra érzékeny. A fonnyadtság elmúlik. Derű.
Mindenképpen mágikus.
A vedlés idejét élem…

Koreográfus, előadó: Virág Melinda
Jelmez: Béres Móni

Virág Melinda

2002-től kezdett tánccal foglalkozni a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolában, majd 2005-2006-ban a nagy energiával rajtoló első MU Terminálosok közé tartozott, ezt követően az újjászerveződő Közép-Európa Táncszínház hívta tagjai közé. Első saját koreográfiáját, az Altera Pars című duettet 2008-ban Lábán Rudolf-díjra jelölte, s az év 10 legjelentősebb kortárs táncelőadása közé választotta a kuratórium. A Volutabrum első önálló szóló koreográfiája.

Volutabrum - Vedlésmonológ, fotó: vargatimi

Gergye Krisztián: T.E.S.T. / T.E.S. T. II (60' + 60')

Mozgás-laboratóriumi színház-kísérletek a test tekintetének kutatására.

A Közép-Európa Táncszínház, Gergye Krisztián Társulata és a MU Színház közös produkciói.

“Ha igaz, hogy a formának van lelke, és hogy a szellem a hús látomásaiban ismerhető fel…”
(Mihai Maniutiu)

Gergye Krisztián saját társulatának tagjaival és a Közép-Európa Táncszínház művészeivel 2007 áprilisában a MU Színházban mutatott be T.E.S.T. (I. II. III. IV. V. VI. VII.) címmel hét női szólódarabot, amely a hét női táncművész személyiségére, és testi, alkati helyzetére építve teremtett egy önálló alkotást. Az előadás a Szegedi Alternatív Színházi Szemlén díjat nyert, majd 2008-ban Lábán Rudolf díjra jelölte a kuratórium. A darab visszhangjainak tapasztalatából építkezve Gergye Krisztián hét férfi T.E.S.T.-re komponált szólókat, s a férfi testet fókuszba helyezve folytatta mozgás-laboratóriumi színház-kísérletét a test tekintetének kutatására.

A darabok központi témája a TEST. A rabul ejtett, a megcsonkított, a kizsigerelt, a megalázott, a soha nem kérdezett test: aki mintha jelen századunkban kérné ki magának az addig méltánytalan feledést. Így, magánvalóságában téma lehet a felszabadult, az egész-séges, az érintetlen, a felemelt, a kérdés nélkül felelő, az önmagában, magányában, egyedül-valóságában kommunikáló TEST monológja.

T.E.S.T.
Csak szólók hét női testre

Előadók: Gresó Nikoletta, Virág Melinda, Blaskó Borbála, Négyesi Móni, Fodor Katalin, Domokos Flóra, Hargitai Mariann
Zene: csak Alfred Schnittke

T.E.S.T. II.
Csak szólók hét férfi testre

Előadók: Téri Gáspár, Katonka Zoltán, Major László, Szögi Csaba, Cserepes Gyula, Bora Gábor, Gergye Krisztián
Zene: Sofia Gubaidulina és Alfred Schnittke

Fény: Fogarasi Zoltán
Jelmez: Béres Móni
Smink, haj, maszk és testfestés: Károlyi Balázs
Fényterv, látvány, zenei szerkesztés, koreográfia, rendezés: Gergye Krisztián

“A fehér négyzeten a testben megtört lélek hét árnyalakja táncol keserű szólót. Kényszerűen és önként feltárt sebek üvöltenek torz arccal Gergye Krisztián koreográfiájában. Merészen kihívó és kalodába zárt női testek, görcsös és feszülő tagok vallanak a sebek revüjében – hét felvonásban.” (Halász Glória: Sebek panoptikuma, Táncélet.hu)

“Démonok lépnek a fehér porpódiumra, revüjüket az emberi lélek sötétje és fényessége közti skálán játsszák. Az alkotó visszaszámol, a színek végül szürkévé olvadnak. A sorvégi nulla kerekségével megszületik a bőr alatti lényháború indítója és elszenvedője: az ember.” (Halász Glória: Árnyjáték, Táncélet.hu)

www.cedt.hu

Bruno Isakovic (CRO/NL): Vak érzelem/A gondolatok kertje... - tél (12' + 13')

Vak érzelem

Bruno Isaković szólója egy érzelmi állapot portréja. Érzelmek, melyek a valósággal szembesülnek. Érzelmek, melyek a felszínre törnének, de minduntalan visszaszorulnak, ahogy az élet megy tovább.

A gondolatok kertje… – tél

… kiterítve … gondolatok a csöndben … árnyékaim: bizonyítékaim…

Koreográfus, előadó: Bruno Isakovic

Bruno Isakovic (CRO/NL)

Zágrábban született 1981-ben. Első táncmunkái a zágrábi Ribnjak Ifjúsági Központhoz kötődnek. Azóta több különböző tánc-projektben vett részt, a “PLUS” Professzionális Táncművészeti Szövetség és a “Zorin Dom” Balett Stúdió szervezésében. 2004-ben felvették a Rotterdami Táncakadémiára. 2007-től az Amszterdami Színházművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait, és Andre Gingras új projektjében táncol és turnézik Hollandiában.
A hazai közönség a két legutóbbi SzólóDuó Táncfesztiválon találkozhatott már koreográfiáival: a Vak érzelem 2007-ben a Legjobb Szólónak járó díjat, A gondolatok kertje… – tél című darabja pedig a zsűri díját kapta meg 2008-ban.

Dora Hostová (CZ): Arcanum (12')

Egy titok, melynek kulcsa olyan mélyen lappang, hogy keresése hiábavalónak látszik.
Az állati ösztön azonban nem engedi, hogy feladjam.

Koreográfus, előadó: Dora Hostová
Fény: Jan Komárek
Zene: Rastko Erič

Dora Hostová

Dora Hostová a prágai Duncan Központ Konzervatóriumban végzett. Az intézmény – egyfajta táncművészeti főiskola – Isadora Duncan örökségét modern, élő szellemben ápolja. Hostová egy évig a Rotterdami Táncakadémián is tanult. 2001-től a Duncan Központ tanárja. Színházi koreográfiái és önálló munkái mellett számos nemzetközi projektben vett részt, többek között Juhos István Puttó Vibrations című alkotásában is táncolt. Hotová Arcanum című koreográfiája 2006-ban közönségdíjas lett a Kanári-szigeteki Masdanza Nemzetközi Kortárs Táncfesztiválon.

Kántor Kata: Gelsomina (előadó: Tonhaizer Tünde) (10')

Gelsomina Fellini Országúton című filmjének főhősnője. Az ő alakját idézi meg az előadás. Az esendő, helyét kereső emberét, aki egyfelől szereplés- és megmutatkozás vágytól hajtott bohóc, másfelől az én szörnyei, tüneményei világában létező magányos alak. A filmben Zampano – a zord, ámde mégis társ – elhagyta Gelsominát, akinek útját egyedül kellett folytatnia. A darab során ezen az elképzelt úton találkozhat vele a néző, s kísérheti végig azt a folyamatot, mely egy ember önazonosság- és megnyugváskereséséről szól.

Koreográfus: Kántor Kata
Előadó: Tonhaizer Tünde
Zene: Márkos Albert
Jelmez: Szűcs Edit
Fény: Szirtes Attila

Kántor Kata

Kántor Kata pályáját a Győri Balett növendékeként kezdte. 2004-ben elvégezte Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakát. Az Élőkép Társulat tagja. Számos hazai társulattal, alkotóval dolgozik táncosként, így: TranzDanz, Tünet Együttes, Pataky Klári, Artus, Természetes Vészek, Ladjánszki Márta, Andaxínház. 2006-ban a Budapesti Fringe Fesztivál legjobb női alakítása díját nyerte el. Ösztöndíjasként részt vett a MAPA (Moving Academy for Performing Arts) berlini nyári akadémiáján. Koreográfusként több darabot készített Simon Balázs rendezővel, valamint Sopsits Árpáddal, Koltai M. Gáborral, Najmányi Lászlóval. A MONOTÁNC Fesztiválon Gelsomina című koreográfiájából ad elő részletet Tonhaizer Tünde.

Tonhaizer Tünde

A Szegedi Kortárs Balettnek, valamint Kun Attila társulatának volt tagja. Jelenleg szabadúszó táncosként dolgozik.

Táncfilmek

Testek_Fények_Trükkök – Táncfilmek magyar alkotóktól
Tánc rövidfilmek vetítése- a Kontakt Táncért Alapítvány és a Független Színházak Szövetsége szervezésében.

A trükk a filmi hatáskeltés egyik fontos eszköze.
A filmtörténet első trükkjét – a stoptrükköt – a francia Georges Mélies (1861-1938) “fedezte fel”. Állítólag egy külső felvétel során elakadt a felvevőgépében a filmszalag, majd újra indult, s később, a film vetítése közben meglepődve látta, hogy egy omnibusz helyére hirtelen egy halottaskocsi került. Melies később számtalan, ma is használatos trükköt kísérletezett ki, mint például a kettős megvilágítást, az elsötétítést és az úsztatást.
A trükkök kisebb részét a felvétel során a kamera segítségével állítják elő. Ilyen a kettős ,megvilágítás, a lassított felvétel, a gyorsítás és a maszkolás. A trükkök nagyobb részét az utómunka során ún. trükk kamera segítségével készítik.
A legkorszerűbb trükköket ma már számítógépes animációval hozzák létre.

A programba elsősorban “speciális effektusokat”, filmtrükköket használó táncfilmeket válogattunk. A két nap alatt összesen 11, maximum 20 perces rövidfilm lesz látható.

(A műsorváltozás lehetőségét fenntartjuk!)

Első nap – Május 28. 18.30

A Single Glass of Water Lights Up the World (2008) 5′
Rendező, operatőr: Csernák Boldizsár
Szereplők: Julia Orlando Adzuki, Csernák Boldizsár

Flesh (2008) 20′
Rendező, koreográfus: Pálosi István
Operatőr: Mészáros Katalin
Szereplők: Lex Alexandra, Gajárszki Márton, Buday Melinda, Fenyves Márk, Gábor Júlia, Pálosi István, Rácz Eszter, Szántó Dóra, Szelőczey Dóra

Macbeth… után (2006) 11′
Rendező, koreográfus: Sziráky Gábor
Operatőr: Kovács Zoltán, Szathmári Zoltán
Vágó: Gaál Edit
Zene: Captured Cage
Szereplők: Demeter Nóra, Baraksó István

Tangó (2001) 5′
Rendező: Czétényi Csilla és Nagy-Bozsoky József
Koreográfus: Hans van Manen
Operatőr: Nagy-Bozsoky József
Vágó: Lakatos György
Zene: Astor Piazzolla
Szereplő: Czétényi László

utz]a[tnz (2007) 9′
Rendező: Újvári Milán, Gothár Márton
Koreográfus: Újvári Milán
Operatőr, vágó: Gothár Márton
Szereplők: Dobi András, Gulyás Anna, Farkas Boglárka, Kovács Kata, Várnagy Kristóf, Sarvady Mátyás, Újvári Milán, Nina Umniakova, Juhász Péter, Ádám Tímea, Maday Tímea, Sebestyén Tímea, Pelle Viktor, Arany Virág, Baán György

Metam. (2005) 5′
Rendező: Téri Gáspár, Virág Melinda, Samu Bence
Koreográfus, szereplők: Téri Gáspár, Virág Melinda
Operatőr: Samu Bence
Zene: El Cholulo

Második nap – Május 29. 18.30

Váró (2005) 8′
Rendező: Kasza Gábor
Koreográfus: Hód Adrienn
Operatőr: Lovasi Zoltán
Vágó: Somossy Olivér
Zene: Kovács Ferenc
Szereplők: Garai Júlia, Bakó Tamás, Molnár Zoilly, Lex Alexandra, Francia Gyula, Murányi Zsófia, Molnár Csaba, Dányi Viktória, Németh Kálmán, Horváth Andrea

Amper & Juice (2008) 7′
Rendező, koreográfus, vágó, szereplők: Fehér Ferenc, Simon Judit

Astrál (1996) 17′
Rendező: Tarek Kaszim, Kovács Gerzson Péter
Koreográfus: Kovács Gerzson Péter
Operatőr: Jankura Péter
Zene: Dresch Dudás Mihály, Kovács Ferenc
Szereplők: Emma Redding, Kovács Gerzson Péter

Mozdulatok és szaxofonhangok (2006) 6′
Rendező: Bazsinka Mihály
Koreográfia: Déri András
Zene: Bazsinka Mihály
Szereplők: Déri András, valamint Borián Marcell, Csertán Károly, Kozma Zoltán és a pannonhalmi diáksereg

Kontroll Kontra (2000) 16′
Rendező, vágó: Sárosi Anita
Koreográfus: Szabó Réka
Operatőr: Rétháti László
Szereplők: Gold Bea, Hód Adrienn, László Mónika, Szabó Réka