DUNAÚJVÁROS, 2006. DECEMBER 28-29-30.
a Négy Évszak Fesztivál keretében
Minden kezdet nehéz…
…de szerencsésen túl vagyunk rajta! Így aztán semmi akadálya, hogy a folytatás se legyen könnyebb.
Másodszorra rugaszkodunk neki, hogy megrendezzük Dunaújvárosban a MONOTÁNC Fesztivált, mely szinte azonnal nemzetközivé izmosodott, jelezve, hogy az ötlet nem csak Magyarországon pótolja a hiányt. Idén a hazai elitet cseh és szlovák előadók is kiegészítik, akiket nem kellett nagyon győzködnünk, hogy eljöjjenek. Viszont voltak szép számmal, akiket arról kellett győzködnünk, hogy talán majd legközelebb!
A jövőre nézve mindez szerintünk jó jel.
Az időpont változatlan, a műfaj és stílusbeli korlátokat tetszőleges mozdulattal – táncművészet! – bátran át lehet ugrani. Az egyetlen díjat pedig idén is a legkiválóbb zsűri ítéli majd oda: Zsűri csupa nagy Zével, úgymint köZönség, néZő, stb. Jelszónak is jó lesz a tavalyi:
Ha már végképp elég volt a bejgli, gyere a Bartókba!
Legyen a vendégünk a két ünnep között Dunaújvárosban!
Miért a tánc?
Mert bármivel hazudhatsz. A legkönnyebb sms-ben, aztán levélben, aztán telefonon, és élőszóban is remekül csinálja, aki profi. Ha igazságra vágysz, ne higgy semmi másnak, csak a saját szemeddel látott mozdulatnak és arcvonásnak. Mert egy művész – vagy nem művész – aki a mozdulatait, testének esendőségét bízza rád, megérdemli a figyelmet. Mert ehhez erő kell, alázat, biztos tudás és minden kétséget kizáró tehetség.
Miért a mono?
Mert a legfontosabb dolgok itt belül vannak, mert a legerősebb energiák innen belülről fakadnak, mert a “lényeget” megosztani mással csak úgy lehet – vagy nem lehet -, ha magaddal tisztában vagy, vagy ha legalább elindulsz az önismeret rögös útján. Ha nem veszed észre, ha most éppen mást gondolsz erről, akkor is. Ehhez kell a minden kétséget kizáró tehetség, a legbiztosabb tudás, a legnagyobb alázat és a legtöbb erő. Mert “végül úgyis egyedül vagy”.
Tudják ezt az emberek az egész világon, és mi is ezért rendezünk újra MONOTÁNC fesztivált!
Üdvözlettel:
Énekes István és Szögi Csaba
Megnyitó: 2006. december 28., csütörtök, 19.00
A fesztivált megnyitja:
- Gombos István, képviselő, a Kulturális Bizottság elnöke
Helyszín: Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
2400 Dunaújváros, Bartók tér 1.
2005. december 28. csütörtök
15.00 Táncfilmek (Művész Fészek Presszó)
17.30 Gergye Krisztián: egonegonegon (Kamaraterem)
19.00 Pálosi István: Változatok fadarabokra (előadó: Bálint Péter)
Marta Poláková (SK): Kapcsolódva
Finita la Commedia: Message
21.00 Bányász Andrá: Fuvola koncert (Művész Fészek Presszó)
2005. december 29. péntek
15.00 Táncfilmek (Művész Fészek Presszó)
17.30 Katona Gábor: Nulla Celsius (Kamaraterem)
19.00 Bozsik Yvette: Hommage a Mary Wigman
Zuzana Kozánková (CZ): Begubózva, láthatatlanul (előadó: Veronika Simková)
Duda Éva: Trans
21.00 Mészáros Melinda: Tangóharmonika koncert (Művész Fészek Presszó)
2005. december 30. szombat
15.00 Táncfilmek (Művész Fészek Presszó)
17.30 Szász Dániel: Függő
Réti Anna: Lélek pulóver nélkül (Kamaraterem)
19.00 Milan Kozánek (CZ): Mise (előadó: Jaro Vinarsky)
Kun Attila: Érted?! (előadó: Kozmér Alexandra)
Kun Attila: Search for better
21.00 Kurina Laura: Cselló koncert (Művész Fészek Presszó)
Kiállítás: Ladányi Andrea – Dusa Gábor fotói
A Monotánc Fesztiválon egy díjat adunk ki, a fesztivál fődíját, melyet a törzsközönség ítél oda. S hogy ki számít törzsközönségnek? Mindenki, aki hat előadásra szóló bérletet vásárol.
Jöjjön és döntsön Ön is!
A törzsközönség, azaz a zsűri tagjai között az Andromeda Travel utazási iroda által felajánlott díjat sorsolunk ki:
- 2 személyre szóló 7 éjszakai szállás Görögországban, Makrigialos üdülőhelyen, apartman házban.
A díjat a Corner Zálogház Rt. ajánlotta fel.
Tánc-Kritikai-Szeminárium
A fesztivál ideje alatt Tánc-Kritikai-Szeminárium működik a Bárka Hajónapló Műhely fiatal kritikusai számára.
Meghívott előadók: Gál Eszter és Jászay Tamás. A résztvevők fesztiválról szóló cikkei olvashatóak lesznek itt, és a www.tancelet.hu oldalon.
Gergye Krisztián: egonegonegon (45')
18 éven felülieknek ajánlott!
Mintha csak belehajították volna a két túlvilági figurát a hozzájuk képest irdatlan térbe: magányos lebegésük erőteljes képek sorozatának nyitánya lesz. Gergye ruhátlan Schiele-alakmásának elhagyatott társ- és útkeresése közben a hatalmas vászon egész élete színterévé változik át. A másik, a női alak a magát kutató fiú/férfi fájdalmának alázatos hordozója, vágyának és kínjainak passzív elszenvedője. Szívszorítóan őszinte, dermesztő szépségű kettőseik valójában Gergye önboncoló szólójának folytatói. (Jászay Tamás, Irodalmi Jelen)
rendező, alkotó, koreográfus, előadó: Gergye Krisztián
fényterv,zenei szerkesztés, látvány, további szereplő: Gresó Nikoletta
smink, testfestés: Károlyi Balázs
jelmez: Béres Móni
zene: Alfred Schnittke
Támogatók: Fővárosi Közgyűlés Kultúrális Bizottsága, Színházi Alapműhely Alapítvány, Aulea Alapítvány, Új előadóművészeti Alapítvány
Gergye Krisztián 1996-ban találkozott először a tradicionális jávai szakrális tánc speciális formanyelvével. Mestereivel rendszeresen fellépett tradicionális táncosként keleti kulturális rendezvényeken. A 1997-ben Csabai Attila Kortárs Táncműhelyéhez csatlakozva részt vett a KompMánia Társulat tréningjein, ahol a klasszikus balettel és modern tánctechnikákkal ismerkedett meg. Számos kortárs formációban vesz részt táncművészként, Ágens állandó alkotótársa, 2001 óta önálló előadásokat is létrehoz. Jelenleg társulatával, a GK Impersonators (not just dance company)-val dolgozik. Legutóbbi bemutatója, a Mindenhol jó, de legjobb a paradicsomban a Szegedi Alternatív Színházi Szemle díjnyertes előadása.
Pálosi István: Változatok fadarabokra (10')
A táncoló alak lassan, fokozatosan leveti “ruháit”, a foszforeszkáló pálcikákat – olyan az egész, mint egy kifordított sztriptíz -, ám itt nem egyre többet, hanem egyre kevesebbet mutat meg magából, míg végül teljesen eltűnik a szemünk elől. A sötétségből születik meg a hús-vér ember a maga fizikai valójában. Nincs zene, csak a test önmagával való ütközésének finom hangjai.
(Sebők Borbála, Ellenfény)
Koreográfia: Pálosi István
Előadó: Bálint Péter
Zene: Steve Reich
Fény: Kovács Gerzson Péter
A Magyar Táncművészeti Főiskolán 1991-ben balettművész, majd 2005-ben moderntánc pedagógus diplomát szerzett. Az esseni Folkwang Főiskola képzésében is részt vett, modern táncot, orkesztikát, mozdulatművészetet tanult. 1992-től tanít is balettet és mozdulatművészetet Magyarországon és külföldön. Pályáját a Vasas Művészegyüttes gyerekcsoportjában kezdte 1979-ben, majd gyerek szólistaként folytatta az Erkel Színházban. 1994-95-ben az Orkesztika Mozdulatszínház táncosa volt. Itt ismerkedett meg a mozdulatművészettel, melynek megőrzése és fejlesztésének céljából Fenyves Márkkal 1997-ben létrehozta a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát, 2001-ben a Mozdulatművészeti Stúdiót, valamint 1995-ben a Még 1 Mozdulatszínházat (ma: Magyar Mozdulatművészeti Társulat), melynek vezetője, táncművésze és koreográfusa.
Marta Poláková (SK): Kapcsolódva (22')
Múltunk és identitásunk az emlékezetünkben rejtőzik. Élettapasztalatainkat mint összekapcsolódott képeket menti emlékezetünk. Azon a napon, amikor tiszta emlékképeink elhomályosulnak, megkezdődik az utazás az ismeretlenbe. Már csak a jelenlét biztos. Ami olykor megkönnyebbülés, olykor gyötrelem.
(Anyámnak.)
Koreográfus, előadó: Marta Poláková
Látvány: Branislav Vincze
Zene: Martin Turčan
Jelmez: Alena Kobielska
Fény: Robert Polák
Marta Poláková 1990-ben a pozsonyi Zene- és Színházművészeti Egyetem tánctagozatán végzett, táncpedagógus szakirányon. Az 1990-es években különböző külföldi intézményekben kortárs táncstílusokat és improvizációt tanult: 1993-ban Párizsban (Theatre de la Dance Contemporaine), 1995-ben Amszterdamban (School for New Dance Development), 1996-ban Bécsben (T-Junction) és New Yorkban (Movement Research). Alapító tagja az a dato társulatnak (1990-1999), Szlovákia első független kortárs táncegyüttesének. Az a dato fiatal generációba tartozó alkotói különböző művészeti területekről érkeztek (tánc, színház, zene, szcenográfia, vizuális művészet), és együttműködésük sajátos, egyedülálló kifejezésmódot hozott létre. 2003-ban Poláková új társulatot (Dajv) alapított, mely tovább kutatja a táncművészet és más művészeti médiumok interakciójában rejlő lehetőségeket.
Finita la Commedia: Message (50')
Ha azt mondanák, a közeljövőben elpusztul az emberiség, szétesik világunk, megszűnik létezni – szeretni, élni, örülni, gyűlölni, rombolni, hadakozni…, mik azok a jelek, amit egy utánunk jövő civilizációnak üzennénk?
Előadó: Fehér Ferenc
Lány: Iuga Laura (videón)
Videó: Entersion (Lőrinc Lilla, Borsos János)
Honlap, zene: Entersion (Borsos János, Papp Gergő, Lőrinc Lilla)
Zene: Fehér Ferenc
Cselló: Pál Mariann
Koreográfia: O. Caruso, Fehér Ferenc
Rendező: O. Caruso
Támogatók: NKÖM, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, NKA, Műhely Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány, Flórián Műhely
A Finita la Commedia társulatot a rendező, koreográfus O. Caruso (Juhász Anikó) és a kortárs tánchoz az electric-boogie, a hip-hop tánc, illetve a harcművészeti irányzatok felől érkező Fehér Ferenc neve fémjelzi. Visszatérő vizuális munkatársak a fiatal képzőművész Lőrinc Lilla és Borsos János, az Entersion, korábban a The Corporation (Medusa piercing, anno Domini) tagjai. A társulat folyamatosan megjelenik külföldi fesztiválokon, szemléken, és számos díjban, elismerésben részesül. A Finita la Commedia Exit – Kaspar variációk című előadása nyerte a tavalyi Monotánc Fesztivál fődíját.
Katona Gábor: Nulla Celsius (35')
Mikor egy darab leomlik egy jéghegyből – maga alá temetve sok mindent – új rétegei válnak láthatóvá. Ezeken a felületeken felolvadt jéghegyek lenyomatai kristályosodnak ki.
Koreográfia, színpadkép: Katona Gábor
Előadó: Katona Gábor
Zene: montázs
Fény: Fogarasi Zoltán
Hang: Kondás Zoltán
Támogatók: Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Stúdió
A Magyar Táncművészeti Főiskola Néptánc Tagozatán végzett, majd a Budapest Táncegyüttes táncosa, koreográfus-asszisztense lett. A modern tánc területén elsőként a Phobos Táncegyüttessel dolgozott, 2001-től 2006-ig a Közép-Európa Táncszínház tagja volt. 2003 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem vendégtanára. 2005-ben Harangozó-díjat kapott.
“Koreográfusként egy olyan formanyelvi világ kialakítására törekszem, amelyben a Kárpát-medence folklórjának mozgásanyaga, archaikus értékrendje ötvöződik mai színpadi kifejezési formákkal. Ennek a fúziónak a célja, hogy kiaknázza a néptáncból mint mozgásanyagból eredő dinamikai és ritmikai értékeket, és ezt az erőt párosítsa a kortárs tánc plasztikai gazdagságával. Számomra ebben a folyamatban az egyik legfontosabb szempont az organikusságra való törekvés.”
Bozsik Yvette: Hommage a Mary Wigman (20')
A Hommage á Mary Wigman című szóló tiszteletadás a német expresszionista tánc nagy alakja, Mary Wigman előtt. A darab első bemutatója 1996-ban volt Lisszabonban egy német expresszionista fesztiválon, majd 1997-ben Edinburgh-ban elnyerte a fesztivál új díját, a Total Theatre Award for the Best Use of Design-t.
Koreográfus-előadó: Bozsik Yvette
Zene: Jean-Philippe Heritier
Jelmez: Berzsenyi Krisztina
Fény: Pető József
Bozsik Yvette pályája klasszikus képzettsége és szellemi alkata közti ellentét szorításából indult. Mindig is kényszernek érezte a balett tradicionális és zártrendszerű világát, hagyományos sztereotípiáit. A kitörést az jelentette, hogy 17 éves balett növendékként elkezdett független avantgarde produkciókat készíteni. Bár évekig egy klasszikus balettcsoport vezető táncosa volt, az alternatív művészet mellett kötelezte el magát, amikor képzőművész kollégájával, Árvai Györggyel megalakította első társulatát, a Természetes Vészek Kollektívát. Bozsik Yvette kivált a csoportból, hogy előbb Szegeden koreografáljon, majd létrehozta önálló csoportját Bozsik Yvette Társulat néven. 1994-ben megkapta a legrangosabb magyar táncvilágbeli elismerésnek számító Harangozó-díjat és sok egyéb rangos kitüntetést. 2001-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett, 2006-ban Kossuth-díjat kapott.
Zuzana Kozánková (CZ): Begubózva, láthatatlanul (27')
Az előadás a társadalmi korlátoktól megszabadulni vágyó nő története. A nő saját világába bezárva él, de nem tud megbékélni elszigeteltségével, magányával. Ki akar törni, hogy találkozhasson másokkal, és kapcsolatot teremthessen velük. Titokzatos, sokarcú lény. Az ősi mitológiák nősténye, akiben jelen vannak az antropomorf, madárra, halra, lóra és kígyóra emlékeztető vonások, és korunk hőse: a nő, aki önmaga akar lenni: eredeti, egyedi.
Koreográfia: Zuzana Kozánková
Előadó: Veronika Simková
Zene: Jozef Vlk
Fény: Pavel Kotlík
Színpadkép és jelmez: Erika Cicmanová
Produkciós munkatárs: Hana Kubacková
Zuzana Kozánková a pozsonyi Zene- és Színművészeti Egyetem tánctagozatán végzett. 1995 óta dolgozik önálló koreográfusként. Milan Kozánekkel együtt megalapította az Artyci Társulatot, ahol gyakran dolgoznak külföldi vendégművészek is. Kozánková nemcsak koreográfusként, hanem táncpedagógusként és táncszakíróként is ismert. Különféle kultúrák néptáncaival foglakozik, és a tánc emberre gyakorolt hatását tanulmányozza. Újabban azt vizsgálja, hogy a shiatsu, a tradicionális japán mozgásterápia elemei hogyan kapcsolhatók össze a tánccal.
Duda Éva: Trans (30')
“Ezen a porondon elmosódik a kontúr test és tér között, egy nagy inda lesz belőlük.
Kötőszövetből híd, belőlem, odaátra. Kötélhágcsó testből fejbe, csúszda a lélekhidegbe-melegbe.
Én vagyok a mutatvány – egy kóborló aggaslány.”
Nem mese, élet.
Az “Inverz” eredetileg két, összefüggő részből álló előadás, melynek első része a Trans – egy szóló, amely önálló életet él -, s a második résszel, a csoportos tánccal együtt egy új egységet alkot – mint egy fotó és negatívja. A Trans az elmúlás előtti pillanatokat kémleli, a koreográfia az élet néhány lüktetve felvillanó, meghatározó momentuma köré épül.
Koreográfus, előadó: Duda Éva
Zenék: Kunert Péter, Plastikman, Mokira, Liza Ekhdal
Zenei szerkesztés, vágás: Kovács Krisztián
Jelmez, díszlet/tér: Duda Éva
Fény: Payer Ferenc
Magyar Táncművészei Főiskola koreográfus szakán végzett 2001-ben. A főiskolai évek alatt több rövidebb művet is koreografált, majd egy kisebb csapattal egész estés darabokat is készítettek: Magunkra Várva, Lift, Bolyongó, Merülés, Húsba Tépve. Ezek közül több magyar és külföldi díjakat is nyert (IX. Nemzetközi Táncverseny, Párizs; Stuttgarti Szóló Táncverseny). Saját munkái mellett táncosként olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Csabai Attila, Gergye Krisztián, Fehér Ferenc és O. Caruso. Az Budapesti Operett Színház zenés színházi előadásaihoz is készített koreográfiákat (Rómeó és Júlia, Kabaré, Szépség és Szörny, Turandot). 2005-ben Imre Zoltán Díjat kapott.
Szász Dániel: Függő (17')
Ebben a munkámban a környezetünkhöz való törvényszerű kötődést vizsgálom. A gravitációt választottam, mint természeti jelenséget, amely az embert végérvényesen helyhez köti.
Ez egy olyan szóló produkció, amelyben minimalizálom a színházi eszközöket (a fényt és a zenét), és a hangsúlyt az emberi test mozgására helyezem, ami a gravitáció függvénye.
A szellem korlátlan szárnyalásának és a test kiszakíthatatlanságának a konfliktusa 17 percben.
Koreográfus, előadó: Szász Dániel
Fény: Szirtes Attila
Támogató: L1 Táncművek
Eredetileg színésznek készült. A tánc felé a Csabai Attilával való találkozás fordította. A Csabai Attila és Ladjánszki Márta által vezetett KompMánia Társulat tagjaként sajátította el a tánc és a mozgás alapjait. A társulat felbomlása után szabadúszóként dolgozott Frenák Pállal, Hudi Lászlóval, Pataky Klárával, Hámor Józseffel, Gergye Krisztiánnal. Jelenleg Szabó Réka új társulatának, a Tünet Együttesnek a tagja. A Függő című darab első saját koreográfiája.
Réti Anna: Lélek pulóver nélkül (30')
“Bennem vív meg kicsi a naggyal
Egyszerre győz, veszt mindegyik.”
(Lackfi János)
A darab rövid változata, a Gombóc a torokban, 2006 márciusában a 10. Stuttgarti Nemzetközi Szóló Táncszínházi Fesztiválon elnyerte az első helyezett táncos-, a második helyezett koreográfus-, és a közönségdíjat is.
Koreográfus, előadó: Réti Anna
Zene: Barna Balázs, Lajkó Félix
Fény: Szirtes Attila
Jelmez: Csorba Kriszta, Bugram Zsófi, Réti Anna
Munkatárs: Hudi László
Videó: Puttó, Nagy Zoltán
Támogatók: NKA, Új Előadóművészeti Alapítvány
Koproduktőr: Flórián Műhely
Milan Kozánek (CZ): Mise (31')
… bűn és tisztaság … az emberiségnek – férfinak és nőnek.
A bűn és a tisztaság története egy férfi táncos előadásában, J. S. Bach B-moll miséjére. Egy olyan férfi magánmiséjét látjuk, aki álmában átélte saját születését és halálát. A kezdet és a vég felrémlik mindabból, amit már tud. Bach zenéje egybeolvad a tánccal és a táncossal, akinek élettörténete a koreográfus legfőbb inspirációs forrása volt.
Koreográfia: Milan Kozánek
Előadó: Jaro Vinarsky
Zene: J. S. Bach
Fény: Pavel Kotlík
Színpadkép és jelmez: Eva Rácová
Produkciós munkatárs: Hana Kubacková
Milan Kozánek a pozsonyi Zene- és Színművészeti Egyetem tánctagozatán végzett. Számos hazai és külföldi társulat produkcióiban működött közre: 1991-ben Ausztriában Willi Dornerrel, 1994-ben pedig Svájcban Roberto Galvan koreográfussal dolgozott. 1993 óta készít önálló koreográfiákat. Zuzana Kozánkovával megalapította az Artyci Társulatot, melyben nemcsak koreografál, hanem tanít is. Kozánek azon kevés szlovákiai táncpedagógusok egyike, akik nagy hangsúlyt fektetnek a kontakt-improvizációra és a partnermunkára.
Kun Attila: Érted?! (10')
Kozmér Alexandra magányasszonya megéli a fájdalom, az egyedüllét, a meddő emlékezés stációit; egyszerre begubódzó és vágyakozó, hasztalan próbálva legyőzni elhatalmasodó pszichózisát. Az elfojtottan érzéki alkotás – Peter Vasks és Beethoven zenéjére – fölkavaró, titkokkal teli privát dráma. (Horeczky Krisztina, Népszabadság)
Koreográfus: Kun Attila
Előadó: Kozmér Alexandra
Jelmez: Venekei Mariann
Fény: Kun Attila
Kun Attila: Search for better (20')
…tehát szerepet vált, alkotóból előadó lesz, s eltáncolja a szemünk láttára komponált-csiszolgatott Search for Better című szólóját. Kérdés persze, hogy a tánc szó egyáltalán leírja-e a fizikumnak azt a gyönyörű tombolását, amit e hihetetlen energiákat sugárzó test közvetít. (Fuchs Lívia, Élet és Irodalom)
Koreográfus, előadó: Kun Attila
Jelmez: Molnár Zsuzsa
Fény: Kun Attila
Kun Attila a Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakán végzett 1993-ban. 1994-ben szerződött a Magyar Nemzeti Baletthez. 1999-ben Kívül című koreográfiájával megnyerte az Inspiráció Estek díját a Trafóban, és még ugyanebben az évben a Tavaszi Fesztivál legjobb férfitáncosának választották. 2000-ben külföldre indult, majd a világhírű londoni Rambert Dance Company-hez csatlakozott szólistaként, ahol többek között Mats Ek, J. Kylian, M. Cunningham, C. Bruce, W. McGregor, R. Bonachella, L. Kamp, J. James darabjait táncolta. 2003-ban tért vissza Magyarországra, majd 2003 októberében bemutatkozott az általa alapított PR-evolution Dance Company. Budapest Főváros Különdíja, Lábán Rudolf Díj 2005 – egyértelműen igazolják munkájuk minőségét.
Dusa Gábor fotói Ladányi Andrea táncművészről
Dusa Gábor
Első fotói 1991-ben jelentek meg a Ring című újságban. Előbb a Népszabadság vidéki lapjainak és a Pest Megyei Krónikának dolgozott, majd a FunKey extrémsport és szabadidő magazin fotóriportere volt. Táncelőadásokat dokumentál, és koreográfiákról készít videókat. Mándy Ildikóval közösen készített táncfilmjét, a Plázalázat 2003-ban vetítették a Magyar Filmszemlén és a Budapesti Függetlenfilm Szemlén. Jelenleg szabadúszóként színházi és táncfotográfiákat készít, több lapnak fényképez, illetve DVD-ket, plakátokat, szórólapokat tervez. Állandó fotóművész résztevője a Veszprémi Tánc Fesztiváljának, képei országszerte láthatóak csoportos és önálló fotókiállításokon. 1993 óta többször szerepeltek képei a Sajtófotó kiállításokon.
Ladányi Andrea
1981-ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 1981-86-ig a Markó Iván vezette Győri Balett szólótáncosa. 1986-89-ig balettet, modern és jazztáncot tanul Torontóban, New Yorkban, Los Angelesben. 1989-91-ig a Helsinki City Theatre, majd 1992-ig a Finn Nemzeti Opera szólótáncosa. 1995-ben megalakítja és vezeti a La Dance Company-t. 2002-ben kinevezik a Magyar Színház- Filmművészeti Egyetem Mozgástanszékének élére. Liszt- és Harangozó-díjas, Érdemes művész.
Sajtó
Hamarosan…
Társszervezők
- Alternatív és Független Színházak Szövetsége
- Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
- Dunaújvárosi Bartók Táncszínház
- Nemzeti Táncszínház
Stáb
- Művészeti projektvezető: Énekes István
- Művészeti vezető: Szögi Csaba
- Program menedzser: Trifonov Dóra
- Kommunikációs menedzser: Balla Tibor
- Marketing menedzser: Gulácsi Zoltán
- Műszaki koordinátor: Büki András
- Munkatársak: Hevér Rita, Sebők Borbála, Móri Csaba, Gecsei Zoltán “Swéd”
- Angol verzió: Rádai Andrea (valamint társulati anyagok)
- Szerkesztő: Trifonov Dóra, Sebők Borbála
- Plakát: Balla Tibor
Támogatók, partnerek
Főtámogató
Nemzeti Kulturális Alapprogram
Táncművészeti Szakmai Kollégium
Támogatók
- Munkásművelődési Központ
- Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- Dunaújvárosi Kulturális Egyesület
- Dunaújváros Ifjúságért Közalapítvány
- Közép-Európa Táncszínház Alapítvány
- Művész Fészek Kávéház
- Sárga Taxi
- Corner Zálogház Rt.
- Dekor Center
- Caribian Bár
- Dunanet Design Stúdió
- Diablo Pizzéria
- T-Mobile
- Andromeda Travel
Médiatámogatók
- Pest Est Súgó
- Fehérvári Est
- Dunaújvárosi Hírlap
- Dunaújváros Online
- Dunaújváros hivatalos honlapja
- Centro Magazin
- Maraton
- El-Do Rádió
- Rádió 24
- DS TV
- Dunaújvárosi TV
- Kultúra.hu
- Táncélet.hu
- Zéhá