Csikágói szomszédaink 5. rész

A piros autóbusz

Történetek a 90 esztendős Bethlen tér 3.-ról és szomszédainkról, Marton Ildikó művészettörténész, a ház lakójának tollából.

Schweitzer Edéné tárcsázta a 810-44-es telefonszámot (1), majd megrendelt egy doboz macskanyelvet, négy gesztenyepürét és ugyanannyi mignont a Gerbeaud-ból. (2) Küldte is a cselédlányt, aki egy szűk óra alatt megjárta az utat oda-vissza, hiszen a buszmegálló közvetlenül a Bethlen téren volt, és a 12-es autóbusz pontosan a Vörösmarty téren rakott le.
Nem tudjuk, hogy ez a jelenet lejátszódott-e valójában, de akár meg is történhetett: Schweitzer Edéné altábornagy özvegye a Bethlen tér 3. egyik első, telefonnal is rendelkező lakója volt (3), a Gerbeaud cukrászda árult mignont és macskanyelvet, és ami témánk szempontjából a legfontosabb, a Bethlen téren megállt a 12-es autóbusz.

Az ajánlat

Még Reiner Dezső építész asztalán hevertek a Rákosi udvar első tervrajzai (4), amikor 1927 novemberében három győri vállalkozó: Békeffy Elemér volt tüzérszázados (5), dr. Sényi-Schranz Pál és dr. Halász János, beadványt idéztek a főváros tanácsához és engedélyt kértek, hogy forgalomba helyezhessenek 24 Rába típusú autóbuszt addig is (6), amíg a főváros által már megrendelt 100 buszt a gyár le nem szállítja és azokat üzembe nem helyezik (7). Békeffyék két évre kérték a koncessziót és kötelezték magukat, hogy a járatok útvonalát és menetrendjét, valamit a viteldíjakat is a tanács kéréseinek megfelelően alakítanák ki (8). Hosszas tárgyalások után az év végére kedvező döntés született (9), és néhány héten belül kijelölték az öt új autóbuszjárat vonalát, melyek közül egy várhatóan az Erzsébetvárost szelte át (10).

Megérkeznek az új buszok

Az új Rába autóbuszokat 1928. február 10-én nagy csinnadratta közepette vette át az erre kijelölt népes bizottság a Győri Waggongyár ipartelepén. A Budapestre vezető 136 kilométeres úton a küldöttség tagjainak azt is alkalmuk volt letesztelni, hogy „a típus minden tekintetben kitűnő és a gépek rugózása a legkényelmesebb igényeket is kielégíti.” Bizakodásra adott okot, hogy az járművek könnyedén haladtak a csúszós, sáros utakon és a hegymenet sem okozott számukra nehézséget.
Az elsőnek átvett buszok a Boráros tér és a Vígszínház között, a 15. számú útvonalon jártak. A magáncég által üzemeltetett új autóbuszok meggypirosak voltak, így könnyen meg lehetett őket különböztetni a többi fővárosi járattól (11).

A 12. viszonylat

Február második felében újabb 8 darab Rába busz érkezett a fővárosba, amelyeket már egy másik, a Csikágót átszelő útvonalon terveztek forgalomba állítani (12). A járat a 12-es számot kapta és a belváros felé az Aréna (vagyis a mai Dózsa György) úttól indult, végigment az István úton és a Dohány utcán, majd ráfordult a Károly körútra, végül a Deák Ferenc téren át a Vörösmarty térig robogott, visszafelé pedig a Wesselényi és Dembinszky utcákon tért vissza. A szóhasználat nem túlzás, a busz menetideje a tervek szerint ugyanis 17 és fél perc volt. Az útvonalat természetesen sűrűn tűzdelték megállók: az Aréna út és István utca sarán, a Hernád utcánál, a Bethlen téren, a Rottenbiller utcánál, Szövetség utcánál, az Erzsébet körútnál, a Nyár utcánál, a Síp utcánál, a Károly körútnál, és a Deák Ferenc téren lehetett le- és felszállni (13).

Minden kezdet nehéz

Az új járat megindításával egy időben új forgalmi rend lépett életbe a 12-es vonalán. Az eddig kétirányú utcákat egyirányúsították, a Wesselényi utcát az Aréna út felé, a Dohány utcát pedig a Károly körút felé, vagyis éppen ellenkező irányba, mint napjainkban. A megváltozott rendre állandóan cirkáló biciklis rendőrök vigyáztak, és a kereszteződésekbe is állítottak belőlük. Ennek ellenére csak betévedt egy-egy lovaskocsi vagy autó az ellenkező irányból, ami percekre megakasztotta a forgalmat (14).
Az első busz 1928. február 28-án, kedden reggel 7 órakor indult az Aréna útról és a közönség már délelőtt megrohamozta a várva várt járgányokat (15). A kocsik ráztak ugyan a csikágói utcák rossz kövezetén, de ez volt a legkisebb probléma. A kilenc jármű közül ugyanis ötnek már az első nap kiégett az akkumulátora, és ki kellett őket vonni a forgalomból. A maradék néggyel lehetetlenség volt tartani az ötperces járatsűrűséget, főképpen az esti csúcsforgalomban. A félóránként befutó zsúfolt buszokon pedig az utasok heringek módjára, összepréselődve álltak, sokan fel sem fértek, és bosszankodva indultak neki gyalog. Az új buszok bemutatója így botrányosra sikerült. Nagy volt a csalódás, hiszen a csikágóiak egyfajta házi közlekedési eszközként tekintettek a 12-es járatra (16).

Az első hónapokban

Egy szűk hónap alatt „a tetszetős külsejű és nagyon jól bevált autóbuszokat a közönség megkedvelte”, ráadásul a haszon is jelentős volt (17). A Stefánia út és környékének lakói egyenesen irigykedve tekintettek azokra, akiknek megadatott ez a gyorsan és gyakran közlekedő legmodernebb városi eszköz (18).
A szűk utcákon sajnos balesetek is előfordultak. Egyszer például a Wesselényi és a Hársfa utca kereszteződésénél a busz Wollner Oszkár kenyérgyáros autójával találkozott össze. A buszsofőr ki akart térni, de ezzel felhajtott a járdára, ahol a falhoz szorította a hétéves Fleischmann Mariskát és a nevelőnőjét, Gottschlig Mariskát. Ráadásul a buszból kiesett Schönhauser Emilné magánzónő és Darabán József rendőr. Mind a négyen súlyosan megsebesültek (19). Egy hétre rá újabb karambol történt, szintén a Wesselényi utcában, ezúttal a Rózsa utca sarkán. Mindkét sofőr dudált és fékezett, de az utasokkal teli busz már nem tudta elkerülni az ütközést (20).

A járat meghosszabbítása

A Széchenyi Gyógyfürdő egyik külső medencéje, 1929. Vajon hányan érkeztek a 12-es busszal? Forrás: Fortepan 6968/ Adományozó: Fortepan

A 12-es autóbusz vonalát egy bő év elteltével módosították, 1929 júniusától délutánonként az Állatkert és a Széchényi Gyógyfürdő érintésével egészen az Angol Parkig (a későbbi Vidámparkig) közlekedett. Az új üzem délután 4-től a forgalom befejezéséig volt érvényben, de a közönség már az első naptól követelte, hogy a buszok korábban is a meghosszabbított útvonalon járjanak (21). A bevételek azonban nem tükrözték a lelkesedést, a szakasz még az üzemköltséget sem hozta vissza, ezért néhány héten belül visszaállították a régi menetrendet (22).
A szerződés, melyet a Székesfővárosi Autóbuszüzem és a Rába buszokat üzemeltető Budapesti Autóbuszközlekedési Rt. kötött, 1930 februárjában járt le. A főváros felkészült a vonal átvételére, sőt, fejlesztéseket is javasoltak. Mivel az Aréna út és a Vörösmarty tér között közlekedő 12-es autóbusz és az 5-ös vonala hasonló utasszámot mutattak, elhatározták a két vonal egyesítését. Ez számos előnnyel járt mindkét félnek, az utasoknak nem kellett átszállniuk a Vörösmarty téren, ami nem csak veszélyes mutatvány volt a nagy forgalom miatt, de költségekkel is járt, hiszen új jegyet kellett venniük. Másrészt a teret is tehermentesítették a két autóbusz végállomásától, és néhány autóbuszt is felszabadítottak.

A járategyesítéssel az egész Csikágó jól járt, mert az Aréna úttól immáron 5 percenként indultak a buszok (23). Az 5-ös számú a már megszokott útvonalat folytatva a Lánchídon keresztül a Fő és Batthyány utcán haladt végig és egészen a Pasaréti útig szállított, a 12-es pedig a Széll Kálmán térig közlekedett (24). A járategyesítésre már 1929. november 15-én sor került (25), pont jókor, hiszen két hét múlva, november 29-én megnyílt a Csikágó első színháza, a Bethlen-téri Színpad (26).

Utóirat: Schweitzer Edéné valószínűleg nem vásárolt a Gerbeaud-ban Macskanyelvet, hacsak nem árultak kóser változatot. De erről majd egy következő bejegyzésben mesélek.

Valami érdekeset találtál a cikkben, aminek kicsit jobban utána néznél? Én ezeket a forrásokat használtam:
(1) Budapest és környékének távbeszélő betürendes- és szaknévsora 1929. május. 7.
(2) Alpár Gitta Budapesten. Pesti Hírlap, 1929. január 10. 17.
(3) Budapest és környékének távbeszélő betürendes- és szaknévsora 1929. május. 7.
(4) Budapest Főváros Levéltára, Építési ügyosztályok tervtára. HU BFL XV.17.d_329.033292/2, 1-7. fol
(5) Győri autóbuszvállalkozók ajánlata Budapestnek. Városok Lapja. 1927. december 01. 249.
(6) A kisegítő magán-autobuszokon fővárosi személyzet szedi be a viteldíjakat. Esti Kurir, 1927. december 29. 7.
(7) Megindulnak Budapesten a magánautóbuszjáratok. Friss Újság, 1927. december 29. 3.
(8) Győri autóbuszvállalkozók ajánlata Budapestnek. Városok Lapja, 1927. december 01. 249.
(9) Megindulnak Budapesten a magánautóbuszjáratok. Friss Újság, 1927. december 29. 3.
(10) Az új autóbuszvonalak. Budapesti Hírlap, 1928. január 11. 13.
(11) A piros autobusz. Az autó, 1928. március 1. 22-24.
(12) Új autóbuszjáratok. Pesti Hírlap, 1928. február 21. 15.
(13) A piros autobusz. Az autó, 1928. március 1. 24.
(14) Gyengén sikerült a 12-es autóbusz bemutatója. Friss Újság, 1928. február 29. 4.
(15) Megindult az új 12-es autóbuszok forgalma. Magyar Hírlap, 1928. február 29. 8.
(16) Gyengén sikerült a 12-es autóbusz bemutatója. Friss Újság, 1928. február 29. 4.
(17) A harminc Rába-autobusz megvásárlása. Pesti Hírlap, 1928. március 23. 13.
(18) Autóbuszt a Stefánia-útnak. 8 órai Újság, 1929. június 20. 7.
(19) Négy autókatasztrófa két nap alatt. Magyarország, 1928. június 9. 4.
(20) A Wesselényi utcában ismét összeütközött az autóbusz és az autó. Nemzeti Újság, 1928. június 16. 9.
(21) A 12-es autóbusz az Angol-parkig jár. Budapesti Hírlap, 1929. június 20. 8.
(22) A 12-es autóbusz csak az Aréna-utig közlekedik. Népszava, 1929. július 5. 8.
(23) Bizottsági és tanácsi előterjesztés a Székesfővárosi Autóbuszüzem által javasolt vonalmódosítások ügyében. Fővárosi Közlöny 1930.március 21. II. sz. melléklet. 1-2.
(24) Székesfővárosi Autóbuszüzem. Fővárosi Közlöny 1930.március 21. II. számú függelék.13.
(25) Az 5-ös és a 12.es autóbuszok uj menetrendje. Friss Újság, 1929. november 13. 8.
(26) A Bethlen -téri Színpad. Új nemzedék, 1929. november 29. 8.

A piros autóbusz

A sorozat további részei:

Csikágói szomszédaink 1. rész

Csikágói szomszédaink 2. rész

Csikágói szomszédaink 3. rész

Csikágói szomszédaink 4. rész