Backhee Ryou egyike azon láthatatlan alkotóknak, akik éppen azon munkálkodnak, hogy minél különlegesebb látvány jelenjen meg a színpadon. Hosszú évek óta dolgozik táncosokkal, de részt vett az Olimpiai játékokon is, technikusként. Erről, a Nemzetközi Monotánc Fesztiválhoz és a Budapesthez fűződő viszonyáról is kérdeztük őt.
Technikusként dolgoztál néhány éve az Olimpiai játékokon. Mesélnél erről
Teljesen ismeretlen terep volt számomra az Olimpia, ezért eleinte meg kellett küzdenem bizonyos kihívásokkal. A talajvilágítás kamerákkal különösen bonyolult feladat volt, de minden egyes lépéssel értékes ismeretekre és készségekre tettem szert. Igazán nagy örömet szerzett, hogy a megnyitó ünnepség után osztozhattam a közös erőfeszítéseink eredményezte sikerben. Ennek az óriás eseménynek a lebonyolítása miatt érzett büszkeség érzése még sokáig megmaradt bennem. Fantasztikus élmény volt!
Ehhez képest, táncosokkal dolgozni teljesen más lehet! Mit szeretsz leginkább a munkádban?
Arra vagyok a legbüszkébb, amikor a fények megvilágítják a táncosokat a színpadon, és ezzel párbeszéd teremtődik a közönség és a fény között.
Szerinted mi a szereped egy darab létrejöttében?
A fénytervező szerintem a színpadot és a közönséget összekötő híd, lényegében egy közvetítő. A munkám eredményeképpen hiszem, hogy minden összeáll egy egésszé.
Sokadik alkalommal jössz hozzánk, a Bethlen Téri Színházba. Mit szeretsz itt nálunk?
Amikor először látogattam el a Bethlen Téri Színházba, nagyra értékeltem a színházi környezetet, és szemtanúja voltam, ahogy minden csapattag a maga területén a lehető legjobbat nyújtotta. Ez örömmel és elégedettséggel töltött el. Ezen túlmenően pedig, tapasztaltam itt egy megnyugtató ismerősség-érzést, ami az otthoni, dél-koreai kis színházakra emlékeztetett.
Backhee Ryou : ’I believe everything comes together to form a cohesive ensemble.’
Backhee Ryou is one of the invisible creators who is currently working to create the most special spectacle on stage. She has been working with dancers for many years, but also participated in the Olympic Games as a technician. We also asked her about this and her relationship with the International Monodance Festival and Budapest indeed.
You worked as a technician on the Olympic games couple of years ago. Could you tell me some word about this great experience?
Working at the Olympics was a completely new experience for me, so naturally, I faced some challenges along the way. Setting up the ground lighting with cameras was particularly tricky, but with each step forward, I gained valuable insights and skills. What really brought me joy was being able to share in the success of our collaborative efforts after the opening ceremony. The feeling of pride in pulling off such a big event stayed with me long after it ended. It was truly a fantastic experience.
Comparing to the games, to work with dancers must be totally different. What do you like in your job the most?
I feel the greatest sense of pride when the light designs illuminate the dancers on stage, creating a dialogue between the audience and the light.
How would you describe in your own words, what is your role in the creation of a piece?
I see the role of a lighting designer as a bridge connecting the stage and the audience, essentially acting as a mediator. As a result, I believe everything comes together to form a cohesive ensemble.
This is not the first time you come to Budapest to the Bethlen Theatre. Why do you like to come to us, if you feel so?
When I visited the Bethlen Theatre, I appreciated the theater’s environment and witnessed each worker giving their best in their respective roles, which brought me joy and satisfaction. Additionally, there was a comforting sense of familiarity that reminded me of the small theaters back home in Korea.
