Egy, a színház láthatatlan dolgozóit bemutató sorozatot indítottunk, melyben olyan embereket szólaltatunk meg, akik nem állnak színpadra, ott nem láthatja őket a közönség. Mégis, napról napra alkotnak, nélkülük nem jöhetne létre az előadás, sőt, ki sem nyitna a színház. Kérdéseink csakúgy érintik az aktualitásokat, ahogy megpróbálják megszólaltatni a kulisszák mögött dolgozó embert.
Színházunk és rezidens társulatunk, a Közép-Európa Táncszínház (KET) közös vállalása, hogy nemzetközi viszonylatban is közismert branddé tegye a különleges adottságokkal bíró Bethlen Téri Színházat. Ezen folyamat fontos állomásaként részt veszünk a Beyond Front@: Bridging Periphery kortárstánc projektben, melynek vezetője a KET, fizikai bázisa pedig a Bethlen tér. A nemzetközi projekt koordinátora Medvegy Andrea, aki egyben a Bethlen Téri Színház pályázati menedzsere is. Szürke eminenciásunk ő, aki a kulisszák mögött zsonglőrködik számokkal és táblázatokkal, így járulva hozzá a produkciók létrejöttéhez. Bár táncosként maga is állt színpadon, ma már inkább az ügyelői székből figyeli, hogyan elevenednek meg és válnak művészetté az általa kezelt adatok.
A Beyond Front@ projekt koordinátora vagy. Pontosan mit csinálsz?
A projektben résztvevő hat partnert koordinálom három éven át. Közülük a projekt vezetője a Közép-Európa Táncszínház, rajtuk kívül pedig lengyel, horvát, szlovén, román és svéd csapatokkal dolgozunk együtt. Minden országnak vannak programcsomagjai, ezeknek a megvalósulását koordinálom, menedzselem. Ily módon a táncszakmai kérdésekben nincs szerepem.
Mi hív életre egy olyan projektet, ami kifejezetten a térség kortárstánc kultúrájára van hatással?
Elsősorban a tehetségelszívás, ami a tánc világában csakúgy, mint a tudományban vagy a gazdaságban, keletről nyugatra viszi a tehetségeket. A közép-európai kortárstánc-élet nyugatra fókuszál: amikor művészek nagy szakmai váltásra vágynak, nyugatra mennek a térségből. Tehát van egy hiány, amit a projekt igyekszik betölteni. A programban minden országnak van egy vagy két munkaterülete, mint például oktatás, kritikus rezidencia, koreográfus hálózat, amiért felel, de mindenki más is részt vesz benne. Így először létrejön egy információs, majd gyakorlati hálózat, amin keresztül használni lehet egymás tudását. Röviden megfogalmazva, a térségen belüli együttműködést fejlesztjük.
Mennyire élnek a partnerek ezekkel a lehetőségekkel?
Ez sokszor kapacitástól függ. A társulatokra általánosságban jellemző, hogy egy ember több szerepet tölt be. Az érdeklődés, a nyitottság általános. Általában jellemző, hogy azok a merészebbek, akik már ott voltak a projekt ötletének megszületésénél is, például a horvátok, a lengyelekkel pedig sokkal korábbra nyúlik vissza a KET együttműködése. A szlovének máris nagyon okosan használják a hálózatot, egymás fesztiváljait látogatjuk, a projekten belüli és kívüli programjainkat is ajánljuk egymásnak.
Ez már nem az első Beyond Front@ projekt. Látható a korábbiak hatása?
Igen. Az a tapasztalat, hogy ez az egész úgy működik, mint egy alumni: aki korábbi programban is részt vett például táncosként, az ismét velünk dolgozik, de már nem résztvevőként, hanem mondjuk szakmai vezetőként. A szakmai fejlesztő hatás tehát abszolút látható.
A programban sok fizikai megvalósulás van: workshopok, táncfesztiválok, kritikai összejövetelek, előadások létrehozása, tánckommunikációs labor? Ezek hová koncentrálódnak helyileg?
A Közép-Európa Táncszínház székhelye Budapesten van, és a fő játszóhelye a Bethlen Téri Színház. A színházi körülményeket igénylő programokat ott rendezik meg, de vannak más helyszínek is Budapesten belül. Ily módon nem csak a színházat, hanem a fővárost, sőt, tágabb értelemben véve az egész országot képviseli a magyar team, hiszen a programokban nemcsak fővárosi szakemberek, diákok, táncosok, kritikusok vesznek részt. De a fizikai megvalósítások bázisa valóban a Bethlen Téri Színház.
Nemzetközi kritikus rezidencia a SŐT7-en, fotó: Ladjánszki Márta
Mely színháznak te vagy a pályázati menedzsere. Ez mit jelent?
A könyvelés és a szakmai megvalósulás közötti állomás vagyok én, ahol pályázati forrásokból, támogatásokból költségkereteket formálok meg a produkciók, rendezvények létrejöttéhez. Tehát nem én ‘csinálom’, nem én hozom a pénzt. Jellemzően tájékoztatok, előkészítek döntéseket pénzügyi szempontból, de ezeket a döntéseket már a kollégák hozzák meg.
Mennyire érzed mégis magadénak a megvalósuló produkciókat?
Örömmel tölt el, ha látom, hogy amiért dolgozom, az fizikailag megvalósul. Fontos, hogy ügyelni szoktam az előadásokon, mert ezek azok az alkalmak, amikor találkozom a nézőinkkel, a nálunk fellépő művészekkel. Olyankor emberi alakot öltenek a számok. Az a cél, hogy olyan programokat segítsek létrehozni a színfalak mögött zajló munkámmal, amiért én is elmennék este színházba.
Mi motivál?
Az nagyon sokat segít, hogy néptáncosként álltam a másik oldalon, a folyamat haszonélvezőjeként. Tudom, hogy milyen az, amikor kedvesen és kulturált körülmények között fogadnak, tisztességesen honorálnak. A szarvasi Tessedik Táncegyüttesben és a Debreceni Népi Együttesben táncoltam, majd oktattam, így ez egy nagyon aktív része volt az életemnek. Gyerekkorom óta jártam a világot, rengeteg nemzetközi fellépésben volt részem.
Mi hozott le a színpadról?
Az életkori sajátosságok. Míg egyetemista vagy, próbálsz zsonglőrködi az időddel, és a civil és a néptáncos életedben egyaránt teljesíteni, majd rájössz, hogy ha meg akarsz élni, több időt kell az előbbire fordítani. Kivéve persze, ha hivatásos táncos szeretnél lenni.
Mit tudsz ebből az időszakból hasznosítani ma?
Nagyon sok mindent. Az együttműködést, a csapatmunka fontosságát és gyakorlati működtetését a néptánc során tanultam meg. A produktumba mindenki beletesz, és ugyanazt kell beletennie, hiszen, ha valaki nem a megfelelő ruhát veszi fel, vagy nem tanulja meg a lépéseket, az meglátszik. Ugyanakkor, a vezetői minőséghez való hozzáállást is onnan hozom. Van egyvalaki elől, akinek az a szerepe, hogy külső szemmel látva irányítsa a helyzetet, mert másképp látja, mint azok, akik belül vannak. Nekem ez egy komfortos helyzet, hiszen a jó vezető egy segítő, általa jobb lesz az eredmény. Azt is a néptánc révén tudom, hogy fontos, hogy nem csak azért jövünk össze, mert létrehozunk valamit, hanem azért is, mert jól érezzük magunkat egymás társaságában. A táncban is előfordulhat, hogy valaki energiaszegényebb állapotban van, de mivel sokan vagyunk ott, elbírja a csapat, ily módon megoszlik a felelősség. Ezt minden munkaközösségben lehet hasznosítani, így a színfalak mögött is. Együtt toljuk a szekeret.
A Beyond Front@: Bridging Periphery (2023-2026) a Kreatív Európa program támogatásával, a Közép-Európa Táncszínház részvételével megvalósuló együttműködési projekt. A projekt küldetése a kortárs táncélet megerősítése a közép-európai régióban a tánc szereplőinek – művészek, menedzserek, fesztiválok és intézmények – összekapcsolása és támogatása révén.
A korábbi eredményekre és gyakorlatokra építve a jelenleg futó projekt a közép-európai országok táncszereplőinek periférikus helyzetére összpontosít, a partnerek szélesebb körét lefedve. A hároméves projektben hat partnerország (Lengyelország, Románia, Horvátország, Szlovénia, Magyarország és a saját jó gyakorlata behozásával Svédország) vesz részt. Valamennyi partner elkötelezett a kortárs táncművészet helyi fejlődésének előmozdítása mellett, és mindannyian arra törekszenek, hogy a kölcsönös együttműködés fokozásával leküzdjék a saját környezetükben fennálló akadályokat.
A Beyond Front@ projekt három fő cselekvési területet érint: együttműködési stratégiák, kapacitásépítés és fenntartható kulturális termelés a régióban. Prioritásai a képzés támogatása, a nagyobb szinergiák és a regionális láthatóság fokozása.
