Vannak szakmai utak, amelyek jóval többet jelentenek egyszerű tanulásnál: új nézőpontokat, találkozásokat és olyan közösségeket adnak, amelyek hosszú távon is velünk maradnak. Váczi László, a Bethlen Téri Színház ügyvezető igazgatója tavaly nyert felvételt a DeVos Institute Global Executive Arts Management Fellowship hároméves programjába. Idén nyáron a program másodéves ösztöndíjasaként ismét Washingtonban folytatta a képzést.
A program különböző országokból, kultúrákból és szakmai háttérrel érkező kulturális vezetőket hoz össze, akik nemcsak egymástól tanulnak, hanem közösen gondolkodnak arról is, mit jelent ma kulturális intézményt vezetni és közösséget építeni. Váczi László idei személyes írása ennek a közösségnek az erejéről, a kulturális vezetésről mint szolgálatról, és arról szól, hogy mit vihetünk haza egy ilyen találkozásból – a saját színházunkba, városunkba, közösségünkbe.
Az alábbiakban személyes beszámolóját olvashatjátok.
„Különleges kiváltság számomra, hogy részese lehetek a DeVos Institute Global Executive Arts Management Fellowship programjának és tovább fejlődhetek ebben a rendkívüli nemzetközi közösségben. Idén nyáron, miközben fellow-társam, David Mack harmadik és egyben utolsó évét töltötte Washingtonban, én másodéves Fellowként tértem vissza.
David egyik írásában gyönyörűen fogalmaz meg valamit, ami számomra is a Fellowship egyik legmélyebb tapasztalatává vált: azt, ahogyan a DeVos a világ egészen különböző országaiból, kultúráiból, generációiból és szakmai valóságaiból érkező embereket hoz össze. Olyanok, akikről első pillantásra talán azt gondolnánk, hogy kevés bennük a közös, mégis tanulni kezdenek egymástól, kihívást jelentenek egymás számára és valódi támaszaivá válnak egymásnak.
Különböző történeteket, intézményeket, nehézségeket és ambíciókat viszünk magunkkal. De amikor valóban figyelünk egymásra, valami nagyon egyszerű és alapvető válik láthatóvá: a határokon túl sokkal több köt össze bennünket, mint ami elválaszt.
Mindannyian azon dolgozunk, hogy gondolatokból valóság legyen, hogy szolgáljuk a közösségeinket, és hogy olyan kulturális életet teremtsünk, amely szabad, mindenki számára hozzáférhető és a következő generációk számára is fenntartható.
Számomra végső soron a kulturális vezetés is ezt jelenti: szolgálatot.
Hiszek a szabad emberekből létrejövő közösségek erejében. Abban, hogy egyenlőként találkozunk, tanulunk egymástól és közös felelősséggel állunk egymás mellett.
A kultúra képes művelni az elmét, kitágítani a látásunkat és fényt vetni arra az útra, amelyen teljesebb és szabadabb emberré válhatunk. És rajtunk keresztül talán a közösségeink is erősebbé és szabadabbá válhatnak.
Az útjaink nagyon különböző helyekről indulnak. De néha találkoznak.
És amikor találkoznak, abból a fényből valamennyit hazavihetünk a saját színházainkba, szervezeteinkbe, városainkba és országainkba.
Ezért jelentenek számomra az olyan kezdeményezések, mint a DeVos Fellowship, jóval többet, mint egyszerű szakmai fejlődés. Arra emlékeztetnek, hogy tudással, kultúrával, nyitottsággal és valódi emberi kapcsolatokkal valamivel jobbá tehetjük a világot – helyben és globálisan is.
Nagyon hálás vagyok, hogy ennek az útnak egy szakaszát ezzel a közösséggel járhatom.
Köszönöm Michael M. Kaisernek, Brett Egannak, Ben Dietschinek, Syrah Gunningnak és Jacqueline Messinettinek azt a tudást, figyelmet, nagylelkűséget és gondoskodást, amellyel ezt a Fellowshipet építik, és minden Fellow társamnak a nyitottságot, a bizalmat, a kihívásokat és azt a támogatást, amelyet egymásnak adunk.
Mert ezt a közösséget végül nemcsak az formálja, amit együtt megtanulunk, hanem az is, ahogyan az út során egymás mellett állunk.”
