A vajdasági kortárs színházi szféra egyik legizgalmasabb alkotói csoportja, a Nyári Mozi Színházi Közösség háromnapos fesztivállal tér vissza hozzánk a Bethlenbe március 19. és 21. között. A rendezvénysorozatot színházunk ügyvezető igazgatója, Váczi László nyitotta meg – az alábbiakban az ő ünnepi beszéde olvasható.
Kedves nézőink, barátaink, vendégeink – és azok is, akik ma este még csak óvatosan kopogtatnak ezen az ajtón!
Amikor az alapítók annak idején kitalálták a Vendégváró Fesztivált, egy egyszerű gesztusból indultak ki: mi lenne, ha a Bethlen Téri Színház százfős teréből kapu válna? Egy kapu, ahol határokat átlépve érkeznek hozzánk társulatok, hogy keresztmetszetet adjanak a munkásságukból. Ma este pontosan ez a találkozás történik – csakhogy idén, több év után először, nem kaptunk támogatást a fesztiválra. Úgy döntöttünk, hogy a visszakozás helyett beleteszünk valami mást: makacsságot, szolidaritást és még koncentráltabb figyelmet. A mínuszból így kovácsoltunk emberi többletet. Ezért hívjuk ezt az eseményt magunk között úgy: Vendégváró Plusz Fesztivál.
Éppen ezért különös öröm, hogy a következő napokban a vajdasági Nyári Mozi Színházi Közösség rajzol fényt erre a színpadra. Ők azok, akik táncból, színházból, zenéből, képzőművészetből és irodalomból kikevernek valami olyasmit, amit nehéz pontosan megnevezni, de nagyon könnyű felismerni, amikor az ember benne ül: a valódi közösségi jelenlétet, a jelen létét élheti meg.
Szabadúszó táncosok, színészek és vajdasági kőszínházak művészei állnak majd itt előttünk. Egy olyan alkotóközösség, amely Európa több városában is ugyanazt keresi: hogyan válhat saját testünkön keresztül egy kicsit érthetőbbé a világ.
A Nyári Mozi munkáinak középpontjában mindig az ember, a test és a létezés közösségi mivolta áll. És ez a mondanivaló egy olyan kicsi, de makacs színházban, mint a Bethlen, különösen otthonra talál. A Nyári Mozi alkotóival ráadásul több szál is összeköt bennünket. Fontos résztvevői voltak a Bethlen Restart gálának, és a Bethlen 2029 projekt művészeti tanácsában is együtt gondolkodunk azon, hogy mi legyen ezzel a térrel és a közösségével a következő években.
Szóval, ha ma este néha úgy érzik, hogy a színpad és a nézőtér között valami kimondatlan szövetség működik –, az egyáltalán nem véletlen. Meglátjuk, hogyan lehet fényt gyújtani egy sűrű tavaszi estén, és hogyan lehet egy budapesti, százfős nézőtérből határokon átívelő találkozóhely. Lehet, ilyen mutató nincs benne egyetlen pályázati űrlapban sem, de azt hiszem, mindannyian pontosan értjük, mekkora érték ez.
Köszönöm a Nyári Mozi Színházi Közösségnek, hogy idén is velünk vannak. Köszönöm önöknek, hogy ma este időt, figyelmet és jelenlétet hoznak a Bethlen Téri Színházba. És köszönöm mindenkinek – nézőnek, alkotónak, munkatársnak és barátnak –, aki segít abban, hogy ez a tér tovább lélegezzen.
Ezzel a gondolattal a mai estét – és a Vendégváró Plusz Fesztivált – ünnepélyesen megnyitom.
