Sofija Milić (HR): Life in Beta: Reduced Version | 15. SŐT7

A DancEUA nemzetközi projekt koprodukciója

A Life in Beta eredetileg tíz előadóra készült: tíz avatár egy közös rendszerben mozog, amelyet Beth, a központi tudat irányít, az ösztön, a viselkedés és a vágy összehangolásával, a kollektív fejlődés jegyében. Az eredeti mű egy bőségre épülő világot vázolt fel, amelyben az egyéniség lassan feloldódik – ahol minden döntés előre kiszámítható, minden test optimalizált, és a győzelem elveszíti jelentőségét, mert mindenki folyamatosan egyre jobbá válik.

Ez a változat azonban nem az a Life in Beta.

Öt előadó marad a térben. Mögöttük egy nagyméretű vetítésen az eredeti mű bontakozik ki: tíz test, tíz csomópont, a teljes rendszer. Az élő előadók nem reprodukálják azt, ami a vásznon megjelenik. Ehelyett annak nyomaiban mozognak – megakadnak, tévesen emlékeznek, improvizálnak, ellenállnak, alkalmazkodnak. Testük egyszerre van a koreográfián belül és kívül: egy olyan struktúra utóhatásában vannak jelen, amely már nem képes fenntartani önmagát.

Ami így létrejön, nem egyszerűen egy kisebb szereplőgárdát jelent, hanem törést az eredeti mű ígéretében. A vetített változat egy lehetetlen teljesség dokumentumává válik, miközben az öt élő test felszínre hozza annak instabilitását. Az ideális rendszer és annak megélt valósága, a teljesség képe és aközött a kudarc között léteznek, hogy ez a kép már nem képes befogadni a jelent.

Ebben az értelemben a mű rendszere saját logikája súlya alatt kezd összeomlani. Az optimalizálásra, növekedésre és kollektív tökéletességre épülő világ megköveteli, hogy a testek folyamatosan rendelkezésre álljanak, szinkronban működjenek és végtelenül alkalmazkodóképesek legyenek. Az élő test azonban ellenáll a zökkenőmentes folytonosságnak. Megakad, eltér, tétovázik, és abból, ami hiányzik, új viszonyokat hoz létre.

A Life in Beta: Reduced Version ezt az ellentmondást állítja színpadra. Az eredeti mű vetített változata megőrzi a teljesség fantáziáját; az élő előadás azonban megszakítja azt. A kettő között a néző nem az eredeti mű sikertelen másolatával találkozik, hanem egy instabil jelennel: a hiány, az emlékezet, az alkalmazkodás és annak lehetősége köré szerveződő koreográfiával, amelyben a tökéletlenség talán az önrendelkezés első jele.

Koreográfia: Sofija Milić
Mentor: Maša Kolar
Előadók: Mina Ugrin, Iva Matošević, Freya Farnlof, Mariia Kalashnikova és Yuliia Brazhnik
Zene: Ognjen Šušić
Jelmeztervező: Karlo Blažina
Vizuál: Tihomir Filipec
Fotó és videó: Nina Đurđević

Az előadás a dancEUA elnevezésű Kreatív Európa projekt (2024–2027) keretében valósul meg, amelyet a Studio Contemporary Dance Company (Horvátország), a Közép-Európa Táncszínház (Magyarország), a Vitlycke – Centre for Performing Arts (Svédország), az M Studio (Románia) és az UA Contemporary Dance Platform (Ukrajna) hozott létre a kortárs táncművészet helyi fejlődésének elősegítése érdekében.

Együttműködő partnerek: Zagrebački plesni centar (ZPC) és TALA PLE(j)S.
Pénzügyi támogatók: Európai Unió, a Horvát Köztársaság Kulturális és Médiaügyi Minisztériuma, Zágráb Városa és a Kultura Nova Alapítvány.