SCDC (HR) – figures, figures (Beyond Front@)

A Sissi Őszi Tánchét keretében.

A figures, figures egy táncelőadás, amely 5 fejezetet foglal magában (fordulás, séta, szünet, esés, vég). Miközben arra keressük a választ, hogy hol kezdődik a tánc, a táncosok pózokban, statikus figurákban állítják meg a mozgást, vizsgálva a figura fogalmát a mindennapi életben. Az irodalomban, a sportban, a táncban, tájakat teremtve a testeken és a költészeten keresztül.

Ehhez a tánceposzhoz Giorgio Agamben A vers vége című esszéjéből merítünk ihletet.
A szövegben az áll, hogy a költészet a hang és a jelentés közötti feszültségből születik.
Az enjambement lehetősége az, ami elválasztja a költészetet a prózától: az a pillanat, amikor a rím megszűnik megfelelni a gondolat végének. De mi történik akkor, amikor a vers véget ér, amikor az enjambement lehetősége megszűnik?

A vers vége a versszak válsága és a költészet negációja.
Egy Baudelaire-verset és annak végét elemezve Proust azt jegyzi meg, hogy a vers hirtelen „tönkremegy”, szétesik, hogy elveszíti azt a bizonyos lélegzetét.
Walter Benjamin, amikor egy másik Baudelaire-vers végéről beszél, azt mondja, hogy a vers hirtelen véget vet önmagának, mintha egy versnek nem is lehetne igazán vége, mert a vég feltételezi azt, ami a költészetnek nem immanens: a hang és a jelentés megfelelését.
Valéry azon megállapítására támaszkodva, miszerint a költészet az a prózának, ami a tánc a járásnak, a vers végén való megszállottságot a mozgásra helyezzük át.
Mi a mozgás vége, hol kezdődik a tánc, mikor válik a járás tánccá, mi van, ha a végből lesz a kezdet?
Miközben a választ keressük, megállítjuk a mozgást a pózok statikus alakjaiban.
A figura fogalmát vizsgálva a mindennapi irodalomban, a sportban, a táncban, a testeken keresztül tájképeket hozunk létre.
(figurák tájképei a mozgásban)
Megvizsgáljuk a (saját) figurához való viszonyunkat, azt pedig kitoljuk a korábban kialakult mozgás határain kívülre.
Kiállítjuk magunkat.
Mennyire érezzük jól magunkat egy feltételezett női alakban, mi az a feltételezett női alak, mi van, ha túl messzire megyünk, hol a határ, és van-e határ?
A mozgó alak tánccá válik, új asszociációk és érzelmek sorát hozza, de ezek közül melyeket tartjuk elfogadhatónak, melyeket nem, mit jelentenek számunkra?   És jelentsenek-e valamit, mi a tipikus figura a kortárs táncban?
Az öt fejezetet úgy képzeljük el, mint a táncnak a testnek, a figurának, (a) végnek való felajánlásunkat.