Nyári Mozi Színházi Közösség: Terra Vojvodina

„Mégiscsak érdemes járkálni e földön, mert lépten-nyomon olyasmit látni, amire képzeletünk aligha gondol.” (Kosztolányi Dezső)

Terra Vojvodina nem valamiféle műalkotáson alapszik, inkább egy érzeten, a vajdasági tájon, s az ehhez a tájhoz kötődő élet ritmusainak kompozícióin: a nyárfák sistergő susogásán, a nyári szellőben ringó levelek táncán, az eget és a földet a végtelenben összehúzó kötelékek feszülésén.

Igor Halašević szabadkai fényképész munkái által inspirálva, e tájban létezve, a múlt emlékeit felidézve és a jelen pillanatot megélve épült fel az előadás. Újraolvasott korábbi művek és kortárs alkotások alapján a táj ízét, színét tárja elénk. Kik vagyunk? Merre tartunk? Kik és hogyan fogalmaznak az otthonos tájról s annak múltjáról? Kötődések, megszokások, új vállalások lépnek párbeszédbe egymással. Az alkotóban minduntalan újrafogalmazódtak a kérdések: mi is a ragaszkodás és az elszakadás? Mi ez a tér, ami másként lélegzik? Itt áll az ember a tájban, kifeszülve a négy égtáj átlóinak metszéspontjában megfigyelőként, megérzőként. A négy évszak változásaiban mozdul a test: kitárulkozik a tavaszi napsütésben, összezsugorodik az őszi szélben. Tolnai Ottó költőt idézve: „Átvérződnek. Át a legsemmisebb dolgok is.” Át a mozdulaton, a gondolaton. Átvérződnek a zsigereken. Gazdag ez a síkság, amíg a szem ellát, és itt valóban messzire lát. Télen a fehérség és a kékség között feszül a horizont, mint a köldökzsinór anya és gyermeke között, tavasszal a barna bezöldül a kék alatt, majd ősszel vörösre és sárgára vált. A vágtázó lovak alatt dübörögve porzik a táj, elborítja a látóhatárt, sejtelmes táncot járnak a poros utak. Keretbe foglalja a táj egy-egy részletét arra gondolva,  milyen lehet a zúzazöldben táncoló kérészek násztánca.

A Nyári Mozi Színházi Közösség 1987-ben alakult meg Szabadkán Lálity István rendező és Döbrei Dénes színművész vezetésével.

1991-től a délszláv háború, és az ebből eredő távolba szakadások, emigrációk eredményeként a Nyári Mozi csak alkalmi megnyilvánulások formájában létezett, főként Magyarországon.

2001-ben Nyári Mozi Polgárok Egyesülete néven formális bejegyzett nonprofit szervezetté alakul Zentán azzal a célkitűzéssel, hogy a kortárs, főként mozgás- és táncszínház, illetve   filmhez kapcsolódó értékeket létrehozza, terjessze.
2006 – 2011 között a közösség tagjai egyedi munkákat folytatnak, a Nyári Mozi, mint koprodukciós partner vesz részt előadások megvalósításában a Szegedi MASZK Egyesülettel és a Franciaországi Kobez – Centre Memoire du Corps csoporttal.
A 2012-es év az újraszerveződés éve. A zentai bejegyzésű Nyári Mozi Polgárok Egyesülete hivatalosan is elnyeri a “Nyári Mozi” Színházi Közösség nevet és átteszi székhelyét Kelebiára, ahol Varga Heni táncos és Döbrei Dénes irányítása alatt folytatják a munkát.

Több művészeti ágban aktívan tevékenykedő alkotók együttműködése jellemzi munkájukat. A tánc, a színház, a zene, a cirkusz, a képzőművészet és az irodalom ötvözetének formai megújítására nyitottak. Minden munkájuk egy újabb terület felkutatásának eredményeként jön létre, az aktuális munkába bevont alkotók kreatív részvételének függvényében. A társulat tagjai szabadúszó táncosok, színészek valamint vajdasági színházak színészei. A színpad, mint játszó tér fogalmát kiterjesztik időnként egy egész város területére. Előadásaik a meglévő színházi és táncstruktúrákat igyekszenek vizsgálat alá vetni és újraépíteni, az előadók test emlékezetére alapozva a közös alkotást.

Előadók: Pámer Csilla, G. Erdélyi Hermina, Varga Heni, Nyári Ákos

Zene: Ábrahám Máté, Szerda Árpád
Fény: Boris Butorac (PVC)
Látványtervező: Salamon Luna
Dramaturg: Oláh Tamás
Fénykép: Igor Halasević
Festmény: Hegyi Csaba