Daniela Hanelová (AT-CZ): CADAVRE EXQUIS / Barna Krisztián (HU): Or Stop
A XI. Nemzetközi Monotánc Fesztivál keretében
Daniela Hanelová (AT-CZ): CADAVRE EXQUIS (40')
A CADAVRE EXQUIS című szóló előadás a test emlékezetét és a hullámzó lét- és nemlétvágyat kutatja. A táncmonológ a testet lüktetve, sebesülten jeleníti meg, majd később eltünedezve, hiányosan nyeli el az üresség.
A Cadavre exquis vagy Exquisite Corpse egy szürreális játékra utal, mely során szavakat vagy képeket véletlenszerű asszociációk láncolatába állítanak össze azzal a szándékkal, hogy megzavarják a logikai és ok-okozati érvelést. Ebben a táncelőadásban a cadavre exquis elve egy különös érzékelési módot ébreszt föl. És mi keletkezhet ebből? Egy hibrid teremtmény, egy új lény – a kollektív tudatalatti következménye. Egy alakváltó ember metaforája, aki többféle identitásban találja meg önmagát. Maga a cadavre szó – holttest – identitás nélküli testet, névtelen anyagot, a nulla pontot idézi. A mozgássorozat sikoltozásba torkollik, egy bizarr, groteszk, félelmetes, felszabadító küzdelemmé magáért a létért. A test memóriája létrehozza a saját narratív terét, amelyben képek, gesztusok és dinamikus mozgásnyomok bukkannak fel.
A koreográfiát Toyen (1902-1980), született Marie Čermínová cseh avantgárd művész szürrealista víziói ihlették. Ki, vagy mi az a Toyen? Ő egy kísértet, egy vadállat, nyugtalanság és egyben pusztaság, a valóság csapdájába esve. A testiség élménye és Toyen álomszerű festményeinek belső feszültsége képezik egy egyéni mozgástár alapját, amely Toyen munkáinak üzenetét egy absztrakt táncformába viszi át. A Cadavre exquis különféle testállapotokat tár fel, felébreszti a képzeletet, új jelentéseket mutat be és teret enged a szabad értelmezésnek. A szóló előadás a mindennapi nyomást dolgozza fel, miközben a szürrealisták példáját követi – olyan állapotot vált ki, amelyben valóság és álom, jelen és múlt, nyilvánvaló és elhomályosult egy valósággá olvad össze.
Időtartam: 40 perc.
Koncepció, koreográfia, előadás: Daniela Hanelová
Zene: Joan Goméz Alemany, Joseph Lluís Galiana, Marie Nečasová
Művészeti mentor: Petr Kubes
Partnerek: Liquen Records, Industra Stage Brno, Euro Art s.r.o.
A készülő előadást több helyen bemutatták: Studiobühne ABPU (Linz, Ausztria), Raw Matters (Studio Molière, Bécs, Ausztria), Az Alter Ego Nemzetközi Színház- és Táncfesztivál (Szófia, Bulgária)
Premier: INDUSTRA Stage (Brno, Csehország, 2023. január)
További előadások: Nemzetközi Női Előadóművészeti Fesztivál (Venus Days, Prága)
Daniela Hanelová táncos, előadóművész és koreográfus. A Prágai Állami Tánckonzervatóriumban végzett (2015), részt vett prágai workshopokon és mesterkurzusokon. Járt Nemzetközi Balett Mesterkurzusokra, Nemzetközi Táncműhelyeken vett részt, valamint külföldön – Drezdában a Palucca Hochschule-ban, Várnában a Nyári Balettakadémián, Bécsben az Impulstanz-on tanult. 2015 és 2019 között az Olomouci Morvai Színház balett társulatában dolgozott, ahol balett-, kortárstánc- és operaprodukciókban vett részt. A brnói JAMU Színházi Kar tánc- és mozgásszínházi tanulmányait követően Ausztriába költözött, hogy kortárstánc mesterképzésen vegyen részt a linzi Anton Bruckner Egyetem Táncművészeti Intézetében. Daniela művészeti gyakorlata a tánc narratív szándékára és a test emlékezetére összpontosít. Cadavre Exquis című önálló előadását Linzben és a szófiai Nemzetközi Színházi Fesztiválon mutatták be (2022). A cseh premierre 2023 januárjában került sor a brünni Industra Színpadon. Daniela érdeklődik a táncfilm iránt is, három alkotást rendezett ebben a műfajban.
A produkció az Osztrák Kulturális Fórum támogatásával valósul meg a XI. Nemzetközi Monotánc programjában.
The solo titled CADAVRE EXQUIS explores the memory of the body and the fluctuating desire for existence and non-existence. The dance monologue portrays the body pulsating, wounded, and the body disappearing, missing, absorbed by emptiness.
Cadavre exquis or Exquisite Corpse refers to a surrealist game in which words or images are composed and assembled in a chain of random associations with the intention of disrupting logical and causal reasoning. In this dance performance, the principle of cadavre exquis proposes a specific way of perceiving. What can arise? A hybrid creature, new being – the consequence of the collective subconscious. A metaphor for a shapeshifting human who finds theirself in multiple identities. The word itself cadavre – corpse – evokes a body without identity, nameless matter, a zero point. The movement becomes a scream, bizarre, grotesque, terrifying, a liberating struggle for existence. Body memory creates its own narrative space from which images, gestures and dynamic traces of movement emerge.
The choreography is freely inspired by the surrealist visions of Toyen (1902-1980), born Marie Čermínová, a Czech avant-garde artist. Who or what is Toyen? Spectre, beast, restlessness, wasteland, caught in the trap of reality. The experience of physicality and the inner tension of Toyen’s dreamlike paintings are the foundation for a specific movement vocabulary that transfers the references from Toyen’s work into an abstract dance form. Cadavre exquis explores various body states, awakens the imagination, reveals new meanings and leaves room for interpretation. The solo processes the pressures of contemporary life while following the example of the Surrealists – it provokes a state in which reality and dream, present and past, obvious and obscured merge into one reality.
Duration: 40 min.
Concept, choreography, performance: Daniela Hanelová
Music: Joan Goméz Alemany, Joseph Lluís Galiana, Marie Nečasová
Artistic supervision: Petr Kubes
Partners: Liquen Records, Industra Stage Brno, Euro Art s.r.o.
The work-in-progress performance was presented at: Studiobühne ABPU (Linz, Austria), Raw Matters (Studio Molière, Vienna, Austria), The International Theatre and Dance Festival Alter Ego (Sofia, Bulgaria)
Premiered at: INDUSTRA STAGE (Brno, Czechia, January 2023)
Further performed at: International Women´s Performing Arts Festival (Venus Days, Prague)
Review (in Czech):
https://operaplus.cz/v-brnenske-industre-se-tancilo-o-tom-kym-jsme-pro-ostatni-a-kym-pro-sebe/
Daniela Hanelová is a dancer, performer, and choreographer. A graduate of the State Dance Conservatory of Prague (2015), she attended the workshops and masterclasses in Prague – International Ballet Masterclasses, International Dance Workshop, and abroad – Palucca Hochschule in Dresden, Summer Ballet Academy in Varna, Impulstanz in Vienna. From 2015 to 2019, Daniela worked in the ballet company of the Moravian Theater Olomouc, where she danced in ballet, contemporary dance, and opera productions. After studying Dance and Movement Theater and Education at the Theater Faculty of JAMU in Brno, she moved to Austria to start a master´s programme in contemporary dance at the Institute of Dance Arts of the Anton Bruckner University in Linz, where she received the master´s degree in Movement Research in 2022. Daniela´s artistic practice focuses on the narrative intention of dance and the memory of the body. Her solo performance Cadavre Exquis was presented in Linz, Vienna, and at the International Theater Festival in Sofia (2022). The Czech premiere took place in January 2023 at the Industra Stage in Brno. Daniela is also interested in the dance film and directed three works in this genre: ESOPTRON, in collaboration with Ariathney Coyne (Kunst Film Tage Rosenheim, Linz, Dance On Screen Festival Graz, Mill of Performing Arts Festival, Larissa, Festival Sztuki Przesilenie Krakow, Dag van der dans, Brussels, LensDans Videodance Festival, Brussels), skizzenbuch (InShadow Festival Lisbon, Festival Internacional de Videodanza de la Ciudad de México), and The Riversides (40NorthDance Film Festival San Diego, California, Dance Film Festival Prague). She has collaborated among others with Becka McFadden (Movement/Architecture), and Smirna Kulenovic (Post-Dervish Chant, Best Off: Ars Electronica Festival Linz, 2021).
The production is realized with the support of the Austrian Cultural Forum as part of the 11th International Monodance Program.
Barna Krisztián (HU): Or Stop (20')
Akár meg is állhatsz.
Valami kimozdul a holtpontról.
De ki mozdul benned? A tervező-irányító, vagy a primér ösztön?
És mi a helyzet a sorssal?
Az életünk egy design-folyamat, amit ismeretlen részvételi arányban, ismeretlen erőkkel ko-kreálunk. A mi hatalmunk mértéke ebben kérdéses: mi állunk, vagy mozdulunk tovább, vagy az ismeretlen erő? Az együttműködés teljes jelenlétet kíván, de az nem árt, ha a mozdulatok pontosak.
“A sors nem hord magánál csipogót; a sors mindig valami sikátorban hajol ki eléd ballonkabátban, halkan rád pisszeg, de többnyire meg se hallod, úgy sietsz valami felé, amit előre megterveztél.”
(David Foster Wallace: Végtelen Tréfa)
Koreográfus: Barna Krisztián
Táncos: Kindl Gábor
Zeneszerző: madla
Fény: Selmeczi Mercédesz
18 éven felülieknek
Figyelmeztetés: az előadásban stroboszkópot használunk, az előadás megtekintését kisgyermekek, várandósok, epilepsziások és pacemakerrel élők számára nem javasoljuk.
Az OR STOP előadásban a tánc és a gondolatok egyesülése által az alkotók és a nézők egyaránt felfedezhetik az élet tervezetlenségét, és választ kaphatnak arra a fontos kérdésre: merre tartanak az életükben, és meg tudnak-e állni a mozgásban, hogy új irányt választhassanak?
Az alkotó táncos és a nézők egyaránt szembesülnek a hatalmuk korlátaival és a sors szerepével az életükben.
Közép-Európa Táncszínház
Progresszív. Stílusos. Kortárs. A KET Magyarország egyik leginnovatívabb tánctársulata. Egyedülálló repertoárjának darabjai aktualitásra és reflektivitásra törekszenek. A mindennapokban felmerülő problémák felvetéséhez és az arra adott válaszok megfogalmazásához a kortárs tánc változatos nyelvét választották. A KET, ahogy ezt nevében is hirdeti, vállalja egy adott földrajzi régióhoz való kötődést, a Kárpát-medence és régiója nemcsak a működésének fő területét, hanem az egyedi mozgásvilágot, témaválasztást is meghatározza.
You can even stop.
Something moves out of deadlock.
But who moves in you? The designer-controller or the primary instinct?
And what about destiny?
Our life is a design process that we co-create in an unknown participation rate with unknown forces. The extent of our power is questionable in this: We stand or move on, or is it the unknown force? Collaboration requires full presence, but it doesn’t hurt if the movements are accurate.
“Destiny has no beeper; destiny always leans trenchcoated out of an alley with some sort of Psst that you usually can’t even hear because you’re in such a rush to or from something important you’ve tried to engineer.”
(David Foster Wallace: Infinite Jest)
Choreographer: Barna Krisztián
Dancer: Kindl Gábor
Zeneszerző: madla
Light: Selmeczi Mercédesz