Anna Borràs (ES/SE): CALIMA | 15. SŐT7
A DancEUA nemzetközi projekt koprodukciója
A CALIMA a Szaharából érkező porviharok koreográfiai vizsgálata: a por Észak-Afrikából a Kanári-szigetek, majd azokon túl is terjed, országhatárokon és óceánokon át.
Ezek a légköri mozgások felfüggesztett közegekké alakítják a tájat: eltűnik a horizont, csökken a látótávolság, maga a levegő pedig sűrűvé válik az anyagtól.
Az előadás a haboob jelenségéből is inspirálódik: abból az erőteljes, szél hajtotta porviharból, amely hatalmas mennyiségű földet emel a magasba és sodor magával. Ha a haboob az az erő, amely mozgásba hozza a port, akkor a calima az ezt követő, lebegő légköri állapot. Kevésbé robbanás vagy vihar, mint inkább egy olyan atmoszféra, amely körülveszi és átjárja a testet.
A mű középpontjában a légzés áll: a nyomás alatt lévő légzés, a megszakított légzés, a megosztott légzés. A CALIMA nem csupán egy táj, amelyet szemlélünk, hanem egy atmoszféra, amelyen keresztül lélegeznünk kell. Belép a testbe, megváltoztatja a ritmust, és belülről formálja át az érzékelést.
A koreográfia a calima azon állapotára összpontosít, amelyben a légzés egyezkedéssé válik. A levegő többé nem semleges: sűrűvé és láthatóvá válik, miközben a vándorló föld részecskéivel telítődik. Minden belégzés találkozás a távolsággal – a Szaharával, amely eljut a bőrbe, a tüdőbe és az emlékezetbe.
Ebben a ködös, homályos közegben a por nem a hiány, hanem a körforgásban lévő jelenlét. Az apró részecskék a vándorlás és az átalakulás nyelvévé válnak, miközben a szél magával sodorja őket. A test ideiglenes archívummá válik, amely megőrzi mindazt, ami áthalad rajta.
A koreográfia a test és a levegő közötti törékeny kapcsolatból bontakozik ki. A mozgást az alakítja, ahogyan a légzés a változó légköri sűrűség hatására kitágul, ellenáll vagy megrövidül. A testek nem egyszerűen jelen vannak a calimában: a calima folyamatosan létrehozza őket.
A hang és a fény ennek a lélegző környezetnek a kiterjesztéseként működik. A táncosok belégzésére és kilégzésére reagálva egy instabil érzékelési mezőt hoznak létre, amelyben a kép, a levegő és a test elválaszthatatlanná válik.
A CALIMA egyik központi kérdése ugyanakkor a kapcsolat: hogyan maradhatunk együtt, amikor a légzés akadályozottá válik? Amikor a látás elhomályosul, a légzés közös állapottá válik; láthatatlan szállá, amely összeköti a térben lévő testeket.
A CALIMA egyszerre válik anyaggá és metaforává: olyan állapottá, amelyben az anyag és a szél folyamatosan belép a testbe, majd távozik belőle.
A CALIMA olyan közös légköri teret hoz létre, amelyben a koreográfiát nemcsak látni, hanem lélegezni is lehet; ahol a mozgás a sűrűségből, a korlátozottságból és a légzés törékeny, mégis kitartó jelenlétéből születik.
A calima jelenségét gyakran lebegő állapotként érzékeljük: a levegő besűrűsödik, eltűnik a horizont, és mindent okkerszínű fény szűr át. Kevésbé robbanás vagy vihar, mint inkább egy mindent átható atmoszféra.
Rendező: Anna Borràs
Koreográfia: Anna Borràs a táncosok közreműködésével
Előadók: Czakó Anita, Hilda Holm, Lea Amneby Snickers, Maja Grimsted, Daria Cristea, Teodor Cauș, Valeriia Lysenkovska, Valeriia Churai, Juliia Tytska, Nikita Sulko
Dramaturgiai tanácsadó: Martina Tomić
Zene: Alex Paton
Fénytervezés: Ema Kani
Jelmez: Karlo Blažina
Kellékek / Sálak: Montserrat Picó
A szövetet biztosította: Joan Maria Borràs
Produkciós asszisztens: Matilda Bjärum
Fotó és videó: Ana Opalić
Előzetes: Nina Đurđević
Vizuális arculat: Tihomir Filipec
Az előadás a dancEUA elnevezésű Kreatív Európa projekt (2024–2027) keretében valósul meg, amelyet a Studio Contemporary Dance Company (Horvátország), a Közép-Európa Táncszínház (Magyarország), a Vitlycke – Centre for Performing Arts (Svédország), az M Studio (Románia) és az UA Contemporary Dance Platform (Ukrajna) hozott létre a kortárs táncművészet helyi fejlődésének elősegítése érdekében.
Együttműködő partner: Zagrebački plesni centar (ZPC)
Pénzügyi támogatók: Európai Unió, a Horvát Köztársaság Kulturális és Médiaügyi Minisztériuma, Zágráb városa és a Kultura Nova Alapítvány.
Támogatók: OŠ Stjepana Radića – Bibinje, Skånes Dansteater, Danscentrum Syd és København Danser Studios, amelyek stúdióteret biztosítottak az alkotási és próbafolyamat során.
