Élőkép Színház: Kör-relációk  

rekonstruált bolygóállítások
filozofikus vizuális színház (105 perc, szünettel)

„Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt” (József Attila)

Mi történik egy bolygóállítás során?
Milyen az, amikor a színpadra nagyított horoszkópábra egy személyes kérdés tükrében életre kel?

Önmegfigyeléssel képesek lehetünk elkülöníteni és beazonosítani az énrészeinket, felismerni törekvéseik mozgatórugóit és a rájuk jellemző reakciókat. Különös módon a személyes horoszkópunk is megmutatja ezeket az összefüggéseket, amelyet születésünk időpillanatában és helyén a felettünk lévő égbolt leképezésével kapunk meg. Ez lesz innentől fogva életünk színpada. Arra hívunk, hogy pillants bele a bolygóállítás folyamatába, melyben a naprendszerünk bolygói, valamint a Nap és a Hold mint személyiségrészeink szimbólumai a kérdésünkkel kapcsolatban nyilatkoznak meg.

Létezik egy szellemi elv, mely ugyanúgy megnyilvánul a naprendszer ritmusában, mint a lelkünk belső természetében. Ahogy Hermész Triszmegisztosz Smaradgtáblája megfogalmazza „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.”

Életünk színpadán a csillagjegyek által színezett bolygó-entitásaink a mi világtalan angyalaink, akik késztetéseik, lehetőségeik és korlátaik szerint – bennünk, általunk vagy környezetünkből ránk visszahatva – egymással harmonikus vagy diszharmonikus kapcsolatba kerülve élik az életüket, s törekszenek az érvényesülésre. Tőlük függnek megnyilvánulásaink és élethelyzeteink. Tapogatózva keressük őket, ők meg minket, hogy találkozhassunk, egészen addig, míg be nem lépünk abba a téridőbe, ahol az állítás során kölcsönadjuk nekik magunkat, hogy végre bemutatkozhassanak nekünk.

Ezen az estén az Élőkép Színház előadói saját bolygóállításaikat hozzák el nekünk, belső világaik törékeny, csodálatos, humoros, feszült vagy éppen megindító jeleneteit, melyeken keresztül lépésről lépésre bontakozik ki a válasz a feltett kérdésre. Az előadást szeretettel ajánljuk mindenkinek, aki külső megfigyelőként szívesen belehallgatna énrészeik párbeszédeibe.

Énrészek: Sipos Orsolya, Gergelyi Júlia, Bérczi Zsófia 
Alkotók, színpadi adaptáció: Sipos Orsolya, Gergelyi Júlia, Hrotkó Csenge, Bérczi Zsófia 
Zeneszerző: Tóth Szabi 
Fej-szimbólum: Bérczi Katalin 
Jelmez: Fodor Krisztina 
Fénytechnikus: Selmeczi Mercédesz Alma 
Koncepció, tér-, jelmez- és fénytervezés, rendezés: Bérczi Zsófia 

A társulatról: 
Az Élőkép Színház kontemplatív – képi-asszociatív dramaturgia mentén építkező – vizuális és részvételi színházi előadásokat, élménypedagógiai programokat, élő képzőművészeti alkotásokat hoz létre és projekt jelleggel valósít meg Bérczi Zsófia művészeti koncepciói alapján.

Bérczi Zsófia jellemzően bábszerű, archetípusos tartalmak kibontására alkalmas formákat – jelmezeket, burkokat, idomokat, installációkat – tervez, ezeket animálva hoz létre alkotó- és előadótársaival az őket körülvevő térben-díszletben megrendezett, élőben mozgó-változó képeket, vagyis élőképeket. Vízióit a legkülönbözőbb előadó- és képzőművészeti formákban, ezek ötvözeteiben kelti életre, mindig törekszik az interdiszciplinaritásra.